XIX. századi kapitalista üzletemberek bőrébe bújva megszerezzük a számunkra legjobb és legértékesebb gyárakat, majd saját ipari birodalmuk irányításával a lehető legtöbb bevételt érjük el!
Briliánsan egyszerű és zseniális játék – mindössze fél órában. A játékszabály 3-4 perc, a set-up… [tovább]
Tervező
Ivan Lashin
Illusztrátor
Sergey Dulin
Marta Ivanova
Ilya Konovalov
Oleg Yurkov
Vadim Poluboyarov
Egor Zharkov
Magyar kiadó
Vagabund
Végre újra elkezdődött az év, megint találkoztunk barátokkal, megint elmentünk a törzshelyünkre, és megint kipróbáltunk egy játékot. Hát annyira azért sajnos nem volt jó, mint vártunk.
A játék lényege, hogy vannak alapanyagaid, amiket megtermelsz a kártyákról, majd licitálsz új kártyákra, végül pedig letermeled, gyakorlatilag átalakítgatod a kártyaiddal az erőforrásaidat és jobb esetben a végén valamennyi pénz fog kijönni. Mert az mindegy, mennyi nyeranyagod van, a lényeg a pénz.
Alapvetően nekem ez a játék olyan, mint egy licitálós Century fűszerút. Vannak kártyáid, cserélgeted az erőforrásokat, és a végén csak lesz valami (csak a century mégis célkártyákat ad, itt meg „csak” a pénz az, amiért az ember küzd). Nagyon egyszerű, gyorsan megérhető, villámjáték, amit ha az ember kipakol, akkor igazából többet is játszik vele, mert miért ne.
A kinézete nagyon szuper, tetszett a káértyákon a rajzok, amik a tipikus gyárépületes, kitermelős, 19. századi Anglia hatást hozta (párom szerint ez a Brass, kártyaváltozata de ahhoz képest meg túl színes). A Playmat is tök jól állt neki, és anélkül a dobozban csak lötyögtek volna a tokenek és a kártyák.
Ez a játék számomra azért nem tetszett, mert komplexebbre számítottam, és ahhoz képest egyáltalán nem volt az, sőt. Fillernek tökéletes, de ennél számomra nem volt több.
