A Gyűrűk Ura (2000)

Használt beszerzés, szegény Pippin (pedig ő a kedvencem :() elhagyta a fejét, Trufa meg a karját, de a többiek épségben vannak, és mi így is befogadtuk őket. Aztán sikerült végre leülni játszani is vele (meg feltölteni ide, mert ez valahogy mindig elfelejtődött).
A téma nem jön át olyan nagyon, bár azért azt sem mondanám, hogy egyáltalán nincs jelen. Érezzük azért Szauron közeledését, ahogy a sötét oldal felől lépeget szegény kis hobbitkáink felé… Az eseményeknél az apró szöveg felolvasásával azért lehet érezni a törődést, no meg a gyönyörű grafika, a táblák, a kártyák is kicsit hozzátesznek az élményhez. Alapból kevés szöveg van, ami számít, néhány extra akció kártya, a táblákon csak az események, a főtáblán szintúgy, a többi mind szimbólumokkal megy, így idegen nyelven kevés nyelvtudással is érthető (kb mint egy szimpla játéknál, hogy mit kell eldobni, milyen hatása van, stb, de ezek mikéntje is szimbólumokkal van jelezve, max a történetrész maradna így ki). Nekünk ugyan a magyar van meg, de szoktam látni a német nyelvűt is jó áron.
A játék bitang nehéz. Ketten játszottunk még csak vele, de eddig egyszer sem sikerült a gyűrűt behajítanunk a Végzet Hegyébe, Szauron mindig megszerezte azt. :( Sajnos kevés az erős, jó akció kártya, és már az elején úgy tud szívatni a játék, hogy kénytelen vagy elhasználni, ha nem akarsz túl közel kerülni Szauron szeméhez. A Banyapóktól kezdve enyhébbek az események, legalábbis az elején inkább támogat, ha teljesíteni tudod a feltételeket, de Mória és a Helm-szurdok előszeretettel a sötét oldalt támogatja, és mikor három esemény lapocskát húzol egymás után, ami az eseményeket beindítja… hát, épphogy túléljük az adott helyszínt. A Gandalf kártyák erősek, de drágák, mivel a pajzsokat máshol is el kell költeni vagy hasznosak, így nehéz ezt is egyensúlyozni.
Tetszetős játék, biztosan fogunk még játszani vele. Elsőre bonyolultnak tűnik az apróbb szabályokkal, de egyáltalán nem az. Nekünk is még a megfelelő egyensúlyt kell megtalálnunk, hogy mindenhol haladjunk egy kicsikét a táblákon (van egy főcsapás meg két vagy három mellékcsapás), így ne legyen túl sok a negatív hatás. Csak hát itt jön a szerencse a képbe, amikor folyamatosan olyan kártyát húzol, aminek nem sok értelme van az adott kalandban…
Ki kéne próbálni több fővel is hogyan működik, hátha sikeresebb lesz a küldetés. :)

A modern kooperatív társasjátékok klasszikusa, amely nélkül talán a műfaj sem indult volna be a kétezres évek közepén. A nagyon tematikus játékok rajongói bár talán számon kérhetik rajta a viszonylag absztrakt játékmenetet, azért a téma itt nagyon is ott van, nem karakterképességekben (bár az események és a különböző karakterkártyák ehhez sokat hozzáadnak), hanem a játék általános érzetében, amelyben egyre reménytelenebb harcot vívnak hőseink az egyre közeledő sötétséggel, és csak önfeláldozás és összefogás hozhatja el a happy endet.