A Dél-Tigris vándorai (2023)

Hát nem tudom, tökre vegyesen érzek. Az első játék nagyon rossz volt, full beszorultam, semmi se jött szimplán a szerencse miatt. Közben meg a játék elhiteti velem, hogy de ez egy kemény euro, számoljak… Olyan becsapva érzem magamat. Plusz száraz eléggé. Szétmatekoztuk magunkat egymás mellett. A befolyásjelölők visznek csak valami izgalmat bele.
A kinézete a végén viszont csodaszép. *.*
Ezért is adtam még egy esélyt. A második egy fokkal jobb volt. Rájöttem, hogy felesleges annyit törpölnöm dolgokon, mert nem azon múlik.
De szerintem én ezt elengedem. A barátnőm jobban élvezte. Nem látom magam előtt, hogy magamtól elővenném. Az ilyen száraz eurot meg a férjem se szereti, ő a melóban is csak matekozik, nem kapcsolja ki.
Feleslegesen túlbonyolított, már nem éreztem kikapcsolódásnak.
Meg egyébként érdekes szerintem az is, hogy már annyi társassal játszottam és ez olyan X+valahanyadik, semmi újat nem adott. Nyilván egyre válogatósabb is az ember.
Persze ez egy jól összerakott társas, ezt teljes mértékben látom és elismerem. De nekem már sok, így az élmény se jó. Másnak meg attól még szuper lehet.
Plusz nagyon sokszor volt, hogy egy hülye ikonra vártam sok körig és semmi. Ha meg húztam hármakat és abból válogattam, rosszak voltak. Így beszorultam a sávon… Nem volt jó buli nah. :D
A küzdés, a tapasztalás, az élmény fontos. Csomó játékban sohasem nyerek, de nem izgat, mert érzem a fejlődést, a kihívást, az izgalmat. Itt sajnos ezt nem éreztem… Nem akarom tovább kínoztatni magamat. :D