„A történetnek természetesen továbbra sincs sok köze a görög mitológiához. Rengeteg benne a keresztény elem, cselekmény és filozófia tekintetében is (szerintem még Biblia adaptációkban sem emlegetik annyit a megbocsátást, mint itt, de erre még kitérek). Összekutyuljuk az idővonalat, a személyiségeket, néha az sem egészen tiszta, mennyire akarjuk egyáltalán tudomásul venni a többi, klasszikus görög hős létezését. Hérónon kívül továbbra sem látunk sok félistent, de Szerafim Ikaroszra és Odüsszeuszra is utalgat, sőt, Apollónnak is van egy pillanata, ami sejthetően negyedrészt isten szeretőjére, Hüakinthoszra utal (mikor diszkoszt vetnének, kiszáll a versenyből – a mítosz szerint véletlenül egy diszkosszal ölte meg a fiút). Egyben viszont a sorozat mentségére szól, hogy végre keblére ölelte azt, hogy mennyire eltér a forrásművektől, és elsősorban a történetre fókuszált, nem arra, hogy görög legyen. Ez pedig azt is eredményezte, hogy rengeteg karakterívet kibontott, logikusabbá tett, és a készítői mertek ténylegesen írni… Nem csak a Percy Jackson ókori átdolgozását láthattuk, hanem valami egyedibbet.”
Kár, hogy a pozitívumok nem tartanak ki az évad végéig
Nagyon sokáig húztam ezt a bejegyzést, mindig hozzáírogatva kicsit, részben mert sok minden közbejött, és egyszerűen nem volt időm rá, részben meg mert mindig eszembe jutott valami. De végre elkészült: A Zeusz vére második évadáról írtam.
https://todaywiggin.blogspot.com/2024/09/blood-of-zeus-…
