Évekkel ezelőtt volt egy nem hivatalos fogadalmam, hogy sosem írok Mátrix elemzést – bár imádom az univerzumot, rengeteget jelentenek nekem ezek a filmek, de egyben annyira kultikusak, annyira sokan, annyi különböző aspektusból elővették már őket, hogy úgy érzem, egy Mátrix nagyelemzés mindenképpen csalódást keltene. Ugyanakkor 1999. március 30-án mutatták be az első részt, ami azt jelenti, hogy a közelmúltban lett 25 éves – ezt az évfordulót pedig igazán nem szalaszthattam el. Hoztam tehát egy kisebb léptékű Neo karakterelemzést – avagy kicsit abba megyek bele, miért is tartom a Mátrix főszereplőjét az egyik legjobb „kiválasztott” protagonistának.
„Neo messiási életútja, a döntései, az, ahogy felfedezi az erejét, majd kiáll a céljai mellett a maga csendes módján, azért is működik, mert lényegében mindenki azonosulhat vele, aki küzdött azzal, hogy megtalálja önmagát. Az, hogy látjuk a karaktert esetlennek, gyengének, kínos helyzetekben, még elnyűtt dzsekit viselve a hosszú kabát előtt, azt is eléri, hogy rendkívül átérezhető minden lépcső, amin végigmegy. Az átlagember talán nem harcol ügynökökkel, de azért mind éreztük már, hogy valami nincs rendben a világgal, hogy változtatnunk kell vagy magunkon, vagy a környezetünkön, hogy sorra hozzuk a döntéseket, de még meg kell értenünk, miért…”
https://todaywiggin.blogspot.com/2024/06/neo-es-az-ontu…
