Devil May Cry 5 (2019)

Megérte-e 11 évet várni a folytatásra? Hell yeah!
A Capcom a Devil May Cry 5. részével végre visszatért az animés jellegű, laza, őrült, epikus, vicces és persze felesleges káromkodásoktól mentes, eredeti vonalhoz, ami szórakoztatóbb lett, mint valaha. Kedvenc démonvadászunk mellett ismét irányíthatjuk a 4. részből ismert Nero-t és melléjük pedig egy újoncot is kapunk, V személyében, kinek távolságtartó stílusa új színt hozott a játékba, (Meglepően gyorsan lehet SSS kombókat levágni vele.) amellett, hogy az alap duó játékmenetét is tökéletesre csiszolták. Ezzel tehát erősödött az 'easy to learn' jellemző, mégis 'hard to master' maradt, hisz egyes bossokkal, illetve nehézségi szintekkel csakis a legrátermettebb játékosok boldogulhatnak. A pörgős és kihívást jelentő szörnyírtás tehát garantált, ami egy egyszerű, a széria rajongói számára azonban mégis igazi csemegének tekinthető sztorival is bír, melynek fordulatai ugyan kiszámíthatók, én valahogy mégsem éreztem gyengének. Szimplán örültem, hogy ismét a kedvenc karaktereim történetének egy új fejezete tárul elém. Az új designt ettől függetlenül picit szokni kellett az elején, de könnyebb volt megbarátkozni a fotorealisztikusabb grafikával, Nero új hajával / karjával, mint anno a Ninja Theory suttyósított Dantéjával. A javulásokra visszatérve, a 4. rész ismétlődő helyszínei helyett most 90%-ban folyamatosan új terepeket járunk be, így ezúttal erre sem lehet panaszunk.
Két dolgot kifogásolnék csupán benne.
1.) Továbbra is nagyon rövidnek éreztem, ami sajnos a műfaj egyik sajátossága. (20 küldetés, váltakozó hosszúságokkal. Akad köztük, ami csak 1 boss és kész.)
2.) A befejezés továbbra is az a 'nesze semmi, fogd meg jól', ami rajongóként akár pozitívumként is felfogható, mert a lehetőség ismét nyitott egy esetleges 6. részre.
Végső ítélet: JACKPOT, vagyis garantált vétel a széria, illetve a műfaj kedvelőinek!

Első Devil may cry játékom, és igazán pörgős és badass volt, de azért nem lesz a kedvenc sorozatom.
A harcrendszer látványos. De nem életem legtaktikusabb csatáit vívtam itt. Sokszor azt sem tudtam, ütök, rúgok, csapok, harapok-e.. de csak úgy repkedtek a Crazy, Badass, Apocalyptic eredmények, sőt, még Styles is akadt.
Nem tudom más hogy van vele, de nekem V-el voltak a leggyorsabb csatáim, ha lehetett, őt választottam.
Nehéznek nem volt nehéz, mondjuk nem is a legnehezebb fokozaton játszottam. De annyira meg nem jött be a világ, hogy újra kezdjem.
A világ olyan üres. Vagy elhagyatott, összerombolt városokban haladunk, vagy valami démon trutyiban. Undi trutyiban. :)
És néha akad egy-egy telefonfülke.. A telefon hívásos, Nico-ra várakozós kicsi animációk viccesek voltak.
Összességében jó volt végig rohanni a démonok között, de nem adott pluszt most nekem.

Nagyon kellett ez a revamp. Rettenetesen élveztem, hogy végre az alkotók fel merték igazán vágni a karakterek nyelvét, és nem finomkodnak a beszólásokkal. Emellett ez az egész új irány méltó folytatás, szóval kíváncsian várom, lesz-e tovább, és ha igen, milyen, mert ezt muszáj folytatni.