The Sinking City (2019)

Miután végigvittem a 2018-as Call of Cthulhu játékot, beütöttem a google-be, hogy Lovecraft video game, és többek között ezt a címet dobta ki a kereső. A The Sinking City nem egy konkrét Lovecraft történetet dolgozz fel, hanem az író által megteremtett világban játszódik. Az 1920-as években járunk. Charles Reed magánnyomozó Oakmont városába érkezik, hogy a helyieket sújtó különös rémálmok felderítésében segédkezzen. Személyes oka van, ugyanis ő is hasonló rémálmoktól szenved. Oakmont egy szigeten fekszik, amelyet nemrég elöntött az árvíz, mindenféle különös tengeri teremtményt hozva magával. Mivel egy hatalmas vihar közeleg, a szigetet elhagyni nem lehet, így Reed akár akarja, akár nem, a bizarr körülmények ellenére is kénytelen folytatni a nyomozását. A játék a Lovecraft-i mitológiát remekül alkalmazza, már az első perctől átjön az egyedi hangulat! Az elárasztott sziget remek környezet, a sok kihalt épületeivel és a rengeteg utcáival, amiket csak csónakokkal járhatunk be. Szerencsére nem mindent lepett el a víz, így rengeteg hagyományos helyszínt is felderíthetünk. Megtalálható itt a rendőrség, könyvtár, egyetem, kórház, a Lovecraft történetek kihagyhatatlan eleme; az elmegyógyintézet és még sorolhatnám. Az itt-tartózkodásunk alatt mindegyiket lesz alkalmunk meglátogatni. Oakmont alapból egy különös hely, de még a lakósai között is találhatunk fura figurákat. Alapból a város egyik nagy elöljárója úgy fest, mintha ő lenne a hiányzó láncszem a majom és az ember között, de emellett még rengeteg Innsmouther-be futhatunk bele, akik valamiféle ember-hal hibridnek tűnnek. A fő szálon kívül, rengeteg más megbízást is elvállalhatunk, és ezek is teljes értékű, kidolgozott élményt nyújtanak. Nyomozhatunk eltűnt személyek, tárgyak, gyilkosságok után, de még riporternek is beállhatunk a helyi újsághoz. És ha már nyomozás, ez a játékmenet legjobb része! Ha elegendő nyomot sikerült találnunk, átváltunk egy olyan hatodik érzékszerű nézetbe, és rekonstruálhatjuk az esetet. A nyomokból és az információkból egy külön menü pont alatt következtetéseket vonhatunk le, amik alapján kapunk egy „megfejtést”, hogy mi lenne a következő logikus lépés. Persze, ettől függetlenül választhatunk másképp is. Ez a funkció nagyon tetszett! Ilyesmire gondolok, hogy a következtetések alapján X személyben megbízhatok, míg az Y pedig elárulna. Sokszor hasonló választás elé kerülünk és van, amikor nincs egyértelműen jó, csak két rossz. Még a játék elején szembesülünk, hogy egy helyi szekta nőket rabol el, és Dagon szertartásai alatt halhibridekkel esnek teherbe, viszont ez a szekta támogatja az éhezőket. Csak úgy tudunk fellépni ellenük, ha megmérgezzük a segélykészleteiket, így viszont rengeteg ártatlan ember meghal. De ha nem tesszük, még nagyobb befolyást szereznek a városban. Az amúgy is nyomasztó hangulatra az ilyen dolgok még rátesznek egy lapáttal. A játékmenet TPS nézetben zajlik, különböző lőfegyvereket használhatunk, de nem ezen van a hangsúly, így eléggé sutának érződik a lövöldözés, valószínűleg ez szándékosan lett ilyen. Rengeteg tárgyat gyűjthetünk be, amikből lőszert, gyógyszert és egyéb hasznos dolgokat rakhatunk össze. Reed tapasztalati pontokat is kap a sikeres megbízások után, így őt magát is fejleszthetjük. Pontosabb célzás, több lőszer tarolása, több élet és stb. Az életerő csík mellett található egy másik is, az úgy nevezett sanity, épelméjűség mérő. Különböző természetfeletti események, vagy a nem e világi szörnyekkel való harc miatt elkezd csökkenni, és ha nagyon lent van, különböző hallucinációk kezdik el gyötörni Reed-et. Olykor plusz ellenségek formájában. Az nagyon ötletes, hogyha sokáig bámulunk valami megmagyarázhatatlant szintén elkezd csökkenni! Ha már túl vagyunk minden szörnyűségen magától visszatöltődik, vagy akár gyógyszerek segítségével helyreállíthatjuk. Meglepő módon egy ilyen nyomozós játékba még boss fight is belekerült, és egész jól meg is oldották a dolgot. A városkán kívül olykor lehetőségünk lesz mélytengeri búvárként alámerülni, és ezek a szekvenciák is marha jól sikerültek! Lovecraft-nál az óceánok mindig különös rejtélyeknek szolgáltatnak otthont, és itt is sikerül belefutnunk néhányba. A grafikáért az Unreal 4-es motor a felelős, így a látvánnyal nincs is probléma. A játék magával ragad és nem ereszt, míg a végére nem jutsz és össze nem rakod a kirakós darabkáit. A nehézséget érdemes Detektív fokozatra állítani, ilyenkor a játék annyira nem fogja a játékos kezét, és a térkép se jelzi hova kell menni. Magadnak kell a nyomokból megtalálni a megfelelő címet, majd kikeresni és jelölni a térképen a helyszínt. Sokkal jobb detektív élményt nyújtva ezzel! Sajnos azért ez a játék sem tökéletes, vannak apróbb bugok, ismétlődő helyszínek, a lövöldözés hamar egyhangúvá válik. Döntéseinknek sincs súlya, mert a legvégén megkapjuk a Mass Effect 3 fenomént és választhatunk egy pár másodperces A B vagy C befejezést. De még így is egy nagyon jó játék és az utóbbi idők egyik legegyedibb élményét nyújtja! Már csak ezért is vétek lenne kihagyni, viszont e mellett még rendkívüli igényességgel is adaptálja Lovecraft-ot! Nagyon várom a folytatást!

Nagyon nehéz pontszámot adni ennek a játéknak…. egyrészt az egyik első igazán igényes, modern Lovecraft művein alapuló játék, ami instant imádat. Másrészt sok szempontból látszik, hogy valódi odafigyeléssel készült: a hangulata remek, a sztori magával ragadó, és igazán jól sikerült benépesíteniük ezt az open world süllyedő várost érdekes karakterekkel. Beszippant.
Nagyon tetszik, hogy a játék jóformán semmit nem segít azzal kapcsolatban, hogy mégis mit kéne csinálni. Itt tényleg úgy kell nyomozni, hogy a játékos közben gondolkodik. Már a térképen való tájékozódás is kihívás, és A-ból B-be eljutni néha valódi agytornának érződött számomra.
DE! Ez akkor tud jól működni, ha cserébe a játékban minden tökéletesen működik. Annyi technikai problémával küzd, ami már szégyen kategória, különösen, ha arra gondolok, hogy megjelenése idején kifejezetten drágának találtam. (ezért vettem meg csak jóval később, valami akció során) A harc is csapnivaló, és ugyan nem központi eleme a játéknak, azért fontos, ha az ember életben szeretne maradni…. számtalan alkalommal esett át a karakterem a textúrákon, a csónak irányítása botrányos, és még rengeteg olyan bugot tapasztaltam, amit itt sorolhatnék.
Engem elveszített a folyamatos bugok és egyéb nagyon idegesítő gyengeségei miatt, és nem vittem végig. Pedig imádtam volna, és a történet is borzasztóan érdekelt. Sajnos nem valószínű, hogy valaha kapna egy jó remake-et… mindenesetre azt tényleg értékelem, hogy megmutatta, nagyjából miből kéne kiindulni, ha Lovecraft-videójátékot készítünk.