Tizenkilenc évvel a Wolfenstein II: The New Colossus eseményei után BJ eltűnt a nácik megszállta Párizsban.
BJ ikerlányai, Jess és Soph, akik több éves kiképzést és útmutatást kaptak harcedzett apjuktól, most kénytelenek akcióba lépni, hogy megmentsék.
Szövetkezz egy új csapatnyi… [tovább]
Ha valaki ki akar kapcsolni egy nehéz nap után egy kis náciirtással, az jól fog szórakozni, hiszen a játékmenet még mindig intenzív gunplayekre épít, amelyek valóban élvezetesek tudnak lenni, még ha túl nagy kihívást nem is okoznak, viszont minden más tekintetben a program feleolyan szórakozást nem nyújt, mint a rebootolt Wolfenstein korábbi epizódjai tették. A történet faék egyszerűségű, a játéktér bár nagyobb és félig nyitott, de kong az ürességtől és a repetitív harcoktól, míg audiovizuális szempontból sem több, mint korrekt az év többi alkotását megnézve. Egy co-op, baráttal végig tolni való spin-offként rendben van, de minőségi értelemben az újragondolt széria egyértelműen leggyengébb tagja.
Értékelés: 63%
Narratíva: 50
Grafika: 70
Zene: 70
Játékélmény: 60
A Wolfenstein: Youngblood, hasonlóan mint a névrokon The Old Blood, nem egy folytatás, hanem egy átvezetés a The New Colossus és a jövőbeli Wolfenstein 3 között. Ezt ilyennek szánták a fejlesztők és ez alapján kell értékelni is. Direkt nem B. J. áll a középpontban, ezért kapjuk helyszínnek a történetileg félreeső Párizst és a viszonylag egyszerű sztorit is.
Röviden, az 1980-as éveket írjuk, B. J. lányai felnőttek, apjuk eltűnt egy küldetés miatt és céljuk megtalálni őt, miközben segítik a francia ellenállást Párizs felszabadításában. A játékos megkapja a megszokott játékmenetet: lőni, upgradelni, többet lőni. Mivel az ikertestvérekkel játszunk, a küldetését is “ketten” kell teljesíteni, de nem kötelező a co-op, egyedül is végig lehet játszani és a másik testvért AI fogja így irányítani. Gameplay tekintetében ez semmilyen módon sem zavaró a játékos számára, én nem tapasztaltan ebben a tekintetben bug-ot.
Emellett hozza a játék a Wolfenstein-franchise szokásos top notch art dizájnját a mi-lett-volna-ha 80-as évek stílusában, új és egyre futurisztikusabb mechanikus ellenfeleket, kapunk egy újabb albumot német-amerikai zenékkel és egy újszerű hub rendszert is, ami a TNC hub továbbfejlesztéseként jött létre. A main story rövid, de rengeteg mellékküldetést is kapunk mellé és daily/weekly random feladatokat is, így simán szép óraszámokat lehet belerakni a játékba. A történet rövidsége kevés cutscene-t is jelent, ezért mégjobban meg vagyok győződve róla, hogy igazából ez egy standalone DLC és nem egy teljesértékű folytatás, azonban így is szórakoztató és hozza a Wolfenstein játékélményt annak, aki nem bánja a főszereplő váltást. Mindemellett a vége természetesen elhinti, hogy hamarosan számítani kell egy Wolfenstein 3-ra is a jó öreg B. J.-vel.
Pár óra után a véleményem: nem értettem mi a baj ha 2 csaj lövöldözik. Végül is Lara Croftot szeretjük.
Ez a játék a globalista emancipált ökrök behatása miatt egy $@!#% lett. Nem a grafika a játékmenet. Hanem ez a teletömjük csajokkal. A buzik az átoperált gyerekgyilkosok kimaradtak? Bazzeg. A fiúk lövődöznek a lányok babáznak. Amúgy meg főleg a férfi nem játszik. Ki akarja nézni két személyiségzavaros picsa hülyeségét??? Eddig minden jó volt a sorozatban. Agyrém.
