Viticulture (2013)

Társasjátékok Ünnepén játszottunk vele először, utána rögtön haza is vittünk egy példányt, és otthon párom egyszerűen szerelemes lett a játékba. Én pedig egyszerűen csak élvezem, mert izgalmas játék, okos is, és természetesen gyönyörűen néz ki.
A Viticulture sokszor volt téma nálunk, még a kipróbálás előtt is, hogy vajon milyen is lehet. Nagyon szerettünk volna egy komplexebb játékkal játszani, kicsit továbbhaladni, továbblépni a Mars terraformálása után, és bár komplexitásban hasonló hozzá (így azért mégse léptük túl) mechanizmusában nagyon újító volt számunkra.
A játékban bortermelők vagyunk, és egy táblára kell leraknunk a munkásainkat, hogy azok az adott feladatot elvégezhessék. Ez lehet a borkészítéssel kapcsolatos (szőlő ültetés, szüretelés, bortermelés), de lehet akár különféle segítő kártyák húzása vagy pénzszerzés is. A cél a 20 győzelmi pont elérése, amit bor eladásából, illetve a kártyák kijátszásából lehet összehozni.
Munkás lehelyezős játékkal még nem nagyon játszottuk, ez talán az egyik gyengepontunk, mert valahogy ezek a játékok nem húznak be minket. Ez viszont valahogy mégis más volt. Első látásra már az asztalkép monumentális(nak tűnik), de közben mégis nagyon egyszerű, minden jól láthatóan van jelölve, és könnyen tanulható. Nagy az az információcsomag, amit először a játékosok agyán át kell jutatni, de utána kb az ikonok vezetnek, és el tudja kapni az embert a flow, mert érzi, látja, csinálja, és működik a rendszer, amit felépített.
Ha az ember tudja már mit csinál (ez szerintem az első játék második felére már nagyjából igaz, nálunk legalábbis mindenképpen), akkor nagyon gyorsan lehet vele haladni, sőt. Sokan mondták, hogy ez is milyen hosszú játék, de pont azért csipkedi magát az ember, mert a másiktól (is) függ a játék vége. Nincs idő a rossz lépésre, mert addig a másik meglépi a jó lépéseket, te lemaradsz, ő pedig nyer. Nyilván nem ilyen gyorsan, de egy-két évszakban elkövetett rossz lépés hatalmas előnyt tud adni (szerintem legalábbis), így ha az emberek hajtják a játékot, akkor egy óra alatt is meglehet a játék (plusz nyilván a set up, de ha elővesszük… akkor már játsszunk többet is). A pontszámításhoz még talán az lehet a fontos, hogy minden pont sokat számít, mert összeadva kihozhat a sok kicsi egy nagyobb pontszámot (ez főleg a sárga-kék kártyák kijátszására vonatkozik, illetve a pontot adó építményekre).
A játék kulcsa szerintem a ritmizálás, és hogy az éppen fontos akcióidat te csináld meg a másik előtt (mert bár van főmunkásod, így arra a helyre tudsz lépni te is, de azt egy évben egyszer használhatod csak, amitől nagyon be tudsz szorulni egy helyzetbe). Ha az ember jól ritmizál, játszik ki lapokat, termel bort, akkor nagyon sikeresnek érezheti benne magát. Ha pedig (másik odlalról) ellenfélként odalépek, mert bár nem fontos, de te oda szeretnél lépni, akkor jól meg lehet szivatni a másikat, mert a tábla nem olyan nagy, hogy mindent eltudjon mindkét fél intézni.
Ami nekem kicsit furcsa volt, hogy itt inkább a tél fázisban vannak értékelhető lépések, és sokszor (ha már megvan a dűlőd, és nem akarsz sárga kártyával munkást elvesztegetni) a nyár fázisban csak úgy elvan az ember (ezen amúgy a Tuscany segített szerintem valamelyest a négy évszak más felosztásával).
Ami nagyon jó benne, az a hihetetlenül csodálatos kinézet. Egyrészről nagyon jó minőségű táblák, és kompanensek vannak benne, másrészről nagyon jó a rajzolása is. A táblának tényleg olyan érzete van, mintha ott lennék a szőlők között, a kártyákon a kis képek zseniálisak, nekem hozza a vidéki bortermelés érzését. A saját játékostáblámon nagyon jó ötletnek tartottam, hogy kis átlátszó gyöngyökkel (vagy mi) jelöljük a leszüretelt szőlő, illetve bor értékét, különleges hatása van, nem mindennapi, meghökkentő, de mégis jó vele játszani.
Számomra ez a játék nagyon tetszik, mert a tematikája megfog (és nem csak rá van aggatva), és nagyon jó flowt tud adni. Szerintem nem nagyon nehéz, cserébe nagyon nagy élményű kicsit komplexebb játék. Nagyon tudom ajánlani, már rengeteg partink van benne, de még bőven van benne anyag, a kártyák variációi és kombinálása miatt szinte végtelenszer újrajátszható.

Nagy kedvencem. Egy fantasztikus játék szerintem. Az egyik legtematikusabb, tényleg borkészítőknek érezhetjük közben magunkat. Egy közepesen nehéz euro.
Imádom a körforgását, az évszakokat, a kátyák adta lehetőségeket. Simán nyerhet valaki csak a látogatókártyákkal anélkül, hogy egyetlen bort is készített volna, csak jól kell használni őket.
Javaslom a Tuscany kiegészítő beszerzését hozzá, attól lesz teljes az élmény szerintem.
Minden alkalommal élmény játszani vele. És hát csodaszép. *.* Szívből ajánlom. :)

Harmadik parti után: Az derült ki a számomra, hogy ezt a játékot biztosan nem tesztelték rendesen. Vagy nem is akarták, egyszerűen értelmetlen szerencsefaktorokat építettek bele, nem az nyer, aki jól gazdálkodik, hanem aki sok olyan kártyát húz, amellyel szinte ingyen lehet győzelmi pontokat szeretni. Negyedik parti nem lesz.

Pár éve megindult a trend, hogy készítsünk játékot a szőlészet-borászatról, amiből kerekedett ki többek között túlbonyolított játék (Vinhos) és kicsit alulfejlesztett, de korrekt példány (Grand Cru) is.A Viticulture egyik sem, nem sokkal több egyszerű munkáslehelyezős játéknál, igazából arányos, kedves darab. Azért nem értékelem csak többre, mert „semmi különös”, és az izgalmas kiegészítője nélkül néhány kártyája kiegyensúlyozatlan. De kellemes darab…

Tényleg borásznak éreztem magam a játék során. :D Tetszik, hogy évszakokra van bontva, ez teszi élethűvé, mert amíg a tavasz/nyár idejében szőlőt ültetünk – ami a könnyebb feladat –, addig az ősz/tél részben szüretelünk és bort készítünk és itt már jobban meg kell terveznünk a köröket, mert a bor érlelődése nem csak megkönnyíti a helyzetünket, de meg is tudja nehezíteni azt, ha például túl érlelődik az adott feladathoz szükséges bor és az már nem jó nekünk, hiszen nem mindegy, hogy mit adunk el a kedves vásárlónak! :)
A látogatókártyák nagy hasznunkra tudnak lenni az előrehaladásban.