A Silent Hill: The Short Message egy kompakt, belső nézetes játék, amiben egy Anita nevű tinédzser lányt alakítunk, aki eltűnt barátnője, a graffiti művész Maya után kutat egy nem túl barátságos, elhagyatott házban egy németországi fiktív városban.
Most játszik vele 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
lizardking 
Silent Hill: The Short Message (2024) videójáték 78%
Wow, erre nem számítottam! A Konami ingyen adja minden PS5-tulajnak ezt az új Silent Hill-játékot – amit azok után, amit a stúdió az elmúlt években a szériával művelt (khm, Silent Hills), valljuk be, megérdemlünk –, ami ha nem is fog minden rajongót kielégíteni, egy kis nyitottsággal baromi élvezetes lehet a horror szerelmeseinek.
Le kell szögezni, hogy mechanikáiban leginkább a Bloober Team játékait idézi a Short Message, vagyis egy „sétaszimulátor” (fú, de nem szeretem ezt a szót), amiben keresgélni, felfedezni kell, illetve néha menekülni (amit én személy szerint nem annyira kedvelek, de mindegy). Mindezt egy elhagyatott lakóházban, ahová graffiti-művészek járnak alkotni, és aminek a tetejéről – nem mellesleg – fiatal lányok szokták a halálba vetni magukat. A környezet iszonyú hangulatos, hoz is egy jó adag klasszikus Silent Hill-atmoszférát, amihez nagyban hozzájárulnak a kiváló zenék, amiket a veterán Akira Yamaoka készített a játékhoz.
Ahogy a történetet a készítők kibontják, és fény derül a karakterek személyes drámájára, az egészen briliáns. Komoly, létező problémákat boncolgatnak, bevállalós módon, olyan témákban, mint öngyilkosság, depresszió, iskolai és online megaláztatások (bullying), családon belüli erőszak, múltbéli traumák, behozzák a képbe a Covid- illetve poszt Covid-szorongást is, valamint a fiatalok internetes énképzavarát, és mindezen belső fájdalmaknak a művészi kifejeződését is. Soknak tűnhet ennyi mindenbe belekapni, de mégsem lesz túl sűrű, remekül kiegészítik egymást a különbőző témák, kiváló mixtúrát alkotva. Velményem szerint pont ez a játék legnagyobb erőssége; nevezetesen a történetmesélés és a fent leírt társadalmi jelenségekre való reakció. De a Silent Hilleknek mindig is ezek voltak az erősségei, soha nem az akció, az csak másodlagos. A tényleges Silent Hill-univerzumhoz való kapcsolódást pedig csak leheletfinom utalásokkal érzékeltetik, ami nagyon elegáns.
Meg kell említeni, hogy technikai részről a képfrissítés az elég gyenge, ez 2024-ben sokak szemét szúrhatja, illetve az élőszereplős jeleneteknél a lipsync csúszik. Zavaró, kissé kizökkentő dolgok, de a játék egyéb aspektusai engem bőven kárpótoltak. Ahogy a Konami is kapott egy jó nagy piros pontot, őszintén remélem, hogy ez egy felívelő periódus kezdete. Így tovább!
Játékidő: 3 és fél óra
