Shadow of the Tomb Raider (2018)

videojáték 18 18

A videojáték-történelem leghíresebb kalandornője, Lara Croft visszatér az eddigi legkeményebb és leghalálosabb kalandjában! A Shadow of the Tomb Raider a karakter eredettörténetének lezárása, az újjáélesztett sorozat trilógiájának befejező része, amelyben Lara egy igazi harcosként veszi fel a… [tovább]

Videók

angol

Képek 4

SzereplőSzinkronhang
Lara Croft
Hirdetés

Most játszik vele 4

Kedvencelte 10

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Amaranth 
Shadow of the Tomb Raider (2018)

Shadow of the Tomb Raider (2018) videojáték

„A survivor is born”, szólt a sorozat első játékának mottója. És ez szimpatikus, ez jó. Persze, hogy Lara élje túl, hiszen okos, kedves, jószándékú, szerethető. A túlélésben pedig nincs semmi negatív, főleg ha elmebeteg szektásokkal és démonokkal szemben csinálja az ember. Hiába kell csúnya dolgokat csinálnod a túlélésért, ha az ellenségeid ennyire szörnyűek, megőrzöd az erkölcsi szintedet.

Fast forward a Rise of the Tomb Raiderre, a második részre.
Bármennyire szeretném, itt már messze nem indokolható a szabályos tömeggyilkosság, amit a közelmúltban még szerethető, kedves, okos, jószándékú lány véghezvisz. A játék is érzi ezt, tétován tesz egy-két lépést a „Lara, te megőrültél?!” vonal felé a tükörszereplő, Jonah megjegyzéseinek segítségével, majd gyorsan vissza is táncol. Pedig itt Lara már magától veti magát ellenségek közé, tudván tudva, mire számíthat és hogy mit „kell” majd tennie a túlélésért. A túlélésből itt már hadjárat válik. És mint agresszor, Lara Croft szimpatikussága elvész.

A hatás a Shadowra érik be. Ez a lány egy terminátor, egy tömeggyilkos, egy baromállat rambó. Semmi olyan érték nem fedezhető fel benne, ami az ő túlélését indokolja az általa megtámadott és legyilkolt random Juarezekkel szemben. Még azt az érvet is gyengének tartom, hogy „dehát a Trinity ellen harcol” – miféle gonosztettet látunk a Trinity részéről, ami mutatja, hogy TÉNYLEG meg kell állítani őket? És amúgy is, az esetek többségében puszta helyben felbérelt, tudatlan Józsikákat kell legyilkolni, nem velejükig romlott és gonosz Trinity katonákat. Az agresszor karakteríve befejeződött – Lara egyszemélyes hadsereggé vált, egy unalmas, kétbites csajrambóvá, minden megfogható és értelmezhető cél nélkül. Ráadásul a narratíva is szétesik – a játék 90%-ában gőzöd nincs, miért vagy ott, ahol, és mi a célod éppen. A beígért világvége banális és kicsinyes, a főellenségnél karaktertelenebb csak a Tomb Raider film főellensége volt, még a harcok is igencsak lebutultak, az indián városban való mérhetetlenül unalmas és repetitív szaladgálást meg hagyjuk is. A sztori elcsesződött, a főszereplő elcsesződött, a játékmenet elcsesződött, semmi sem menti meg ezt a Tomb Raidert attól, hogy beteljesítse a Shadow of the Tomb Raider cím ígéretét: ez már csak az árnyéka.

Victorious 
Shadow of the Tomb Raider (2018)

Shadow of the Tomb Raider (2018) videojáték

Visszavan pár tomb de a főstoryt kijátszottam. Nem volt rossz storyja csak az a baj,hogy marha rövid. De egyszer végigjátszható, a többit jobban élveztem

Koksa 
Shadow of the Tomb Raider (2018)

Shadow of the Tomb Raider (2018) videojáték

Hatalmas csalódás volt :(
Eleinte még nagyon tetszett, hogy van körülöttünk egy csomó ember, akikkel lehet beszélgetni, adtak tippeket és ezáltal frissült a térkép, de egy idő után ez kezdett rohadtul unalmas lenni, mert nagyon sokáig nem történt semmi többszöri alkalommal.
Az idegen nyelven való beszéd idegesített, zavart, és ugyan ki várná el egy játéktől, hogy egy egész falunyi embert külön-külön karakterizáljanak, de könyörgöm! Volt egyfajta női arc, egyfajta férfi arc, egy fiú gyerek, meg egy lánygyerek. Néha variálták a hajakat, meg a ruhákat, de végig el voltam tévedve, hogy ki kicsoda, még szerencse, hogy Lara tudta és pl küldiknél zöldek lettek. Na igen, a küldik. Jó sok volt belőle, és azok nélkül a játék szetintem 2 óra alatt kivihető lenne, de egyszerűen nem jutottam dűlőre velük. Annyira random volt az egész, hogy néha otthagytam és visszamentem később, mert egyszerűen nem volt bennük túl sok logika, mindenhol random ásni kellett, és vagy sikerült fél órán belül egy nyamvadt küldi, vagy nem (általában nagyon nem, mert csak futkostam körbe, mint a hülyék).
A grafika előtt százszorosan is le a kalappal!
De a sztori most nem sikerült izgire. Vártam a végén a hatalmas nagy és MEGSZOKOTT csatát, erre spoiler
A bújkálós résznél a hajamat téptem, se fegyverem, se normális búvóhelyem, állandóan észrevettek, a végén meguntam, és molotov koktéllal kinyírtam őket amikor támadtak, de végül kiderült, hogy hol voltak a fegyvereim? Mert ha beleestek a folyóba, akkor nem hiszem, hogy vissza tudtam volna szerezni őket, de mindegy is.
A dokumentumok 95%-át el sem olvastam, mert unalmasak és érdektelenek voltak számomra.
Ami nagyon tetszett, hogy Jonas mindenhová jött velem, segített ha kellett, de nyilván akkor váltunk ketté, amikor"nagyobb akció" volt :)
Összességében a grafika mentette meg számomra a játékot, tényleg csodaszép, de a sztori menthetetlen lett sajnos :( Az újítások egy része tényleg tetszett, a kötél, a mérges nyilak, kivéve a bújkálás, az nekem nagyon nem jött át. Sokszor olyan érzésem volt, mintha csak egy TR copy-val játszanék, hasonlít valóban, de nem az igazi.
Egy plusz pont viszont a New game + -nak, ha kivitted a játékot, kezdhetsz egy újat a már meglévő képességeiddel.


Hasonló játékok címkék alapján