Senkiföldje (2021)

Nem az én játékom, igazából nem is tudom miért gondoltam, hogy jó ötlet lenne kipróbálni, de attól még rendkívül jól sikerült játék. Oké, oké, nem nekem, de ez most mellékes :D
Először is a téma meg a színek meg a világ, jajj, imádom! Minden színes, minden gyönyörűen van illusztrálva, és úgy az egész játék képi világa iszonyat menő! Sokfajta kártya van benne, sokfajta design-nal, de mind színes és szép és abszolút átadja a világ hangulatát.
Viszont ez a világ rendkívül kegyetlen és taktikus. Nagyon taktikus. Nem kedves játék, ami sejthető egy párbajjátéknál, de ez nagyon-nagyon gonosz. Ami nem baj, csak én határozottan nem érzem jól magam az ilyen szintű konfrontációtól, illetve alapból szoliter típusú játékos vagyok, itt pedig folyamatosan figyelni kell az ellenfél játékát, hogy szükség esetén tudjuk counterelni.
A szerencsefaktora számomra elég magasnak érződik, ami szerintem megbocsátható, igazából jól áll neki. De fel kell készülni rá, van egy két nagyon op lap, és néhányat iszonyat jól lehet kombózni is, míg néhányat kevésbé.
Viszont akármilyen jól is áll az ember, én azt vettem észre, hogy mindig van rá egy erős válaszreakció. Amikor úgy éreztem, hogy tök jól állok és bebiztosítottam a győzelmet, akkor hirtelen feljött egy olyan kártya, ami konkrétan az összes tervem keresztülhúzta. Ezt nem mindenki viseli jól. Én rosszul viselem :'D Valószínűleg ez több játék után, ha az ember már ismeri az összes létező kártyát, akkor kevésbé jelentős, és valamelyest készülni is lehet rá, de első játékok esetén nem érdemes hátradőlni, mert bármikor fordulhat az állás. Például van egy olyan kártya, ami egy híján mindkét játékos összes emberét elpusztítja. Ha az ellenfeled nagy előnyre tett szert, és tele van emberekkel, míg neked ott árválkodik valaki egyedül, akkor ez neki nagyon tud fájni, és gyökerestül megváltoztatja az erőviszonyokat.
És itt nem lehet kedves játékkal nyerni, még csak véletlenül sem. A játék nagyon szűkös tud lenni, főleg a vizek miatt, így amikor csak lehetőség adódik rá, érdemesebb odacsapni az ellenségnek, mintsem védeni a saját kis csapatunkat, hogy ne vesszenek oda. Ha az ellenfél olyan lapot húz, úgyis oda fognak veszni :D Szerintem túl sok időt nem is érdemes a védelemre fordítani pont emiatt (csak annál jobban fog fájni, ha még így is mindenki elpusztul xD).
Az ára viszont számomra rendkívül magas. Ennyi pénzért szerintem igazán simán kiadhattak volna egy olyan játékot is, amin van két tábla, amin menedzselni lehet a kártyáinkat, mert tabletop simulatoron ez jól megvolt csinálva, de kétlem, hogy élőben kényelmes lenne a kártyákat lehelyezgetni a megfelelő helyekre. Persze van playmat, de annak az áráról szintén nem szeretnék beszélni. Mindenesetre egy kb. 10 ezres játéknál az egy szem kártyapaklin és néhány tokenen kívül biztos futotta volna két táblára is.
Összességében a MŰFAJ KEDVELŐINEK nagyon ajánlom, ha valaki bírja ezt a posztapokaliptikus, egymást földbe döngölős párbaj hangulatot, náluk biztos, hogy betalál ez a játék, még én is azt vettem észre, hogy elég jól össze lett rakva, annak ellenére, hogy nagyon nem vagyok a célközönsége :D
Viszont ilyen ár mellett én nem vagyok meggyőzve az újrajátszhatóságáról. Valószínűleg soha nem lesz annyi játékom benne, hogy ehhez érdemben hozzá tudjak szólni, de szerintem a játék badass hangulatához rengetet hozzáadott az az érzés, amikor az egyik játékos kijátszik egy kártyát, a másik pedig csak néz, hogy miii, hogyan, mégis mi ez, hogy tudott egyetlen lappal ekkora pusztítást végezni? :D Habár a különböző táboroknak köszönhetően igazából van benne újrajátszhatóság bőven, de szerintem pár játék után, ha már minden kártyával találkoztunk, akkor el fogja veszíteni az erős hangulatát, és inkább lesz egy sakkmérkőzés.
Ami viszont érdekes egy kétfős játéknál, hogy szerintem még egyfajta partyjátéknak is elmegy, mert amúgy tök szórakoztató nézni, ahogy éppen földbe döngölnek valakit, ha nem éppen te vagy az.

Szépek a kártyák…. és majdnem csak ennyi jót tudok elmondani a játékról. A mechanikával akadnak gondjaim, pedig ez egy nagyon jópofa két fős kártyajáték lehetett volna. Nem lehet olyan jól „kombózni” a kártyákkal, mert mire megtehetném, már elpusztulnak. Viszont pörgős játék (ha az ember játszott már vele 2-3x), hozza a posztapokaliptikus hangulatot is. Ám számomra gyorsan unalomba folyik…