Vár az Aurora (2020)

társasjáték 14 1
Játékidő: 90 perc · Játékosok száma: 1–4

Az Utolsó Háború levegőben szálló radioaktív hamuja fagyos pusztasággá változtatta az északi országokat. Ebben a jeges pokolban csupán néhány túlélő tengeti életét, a régi világ nyersanyagai kimerültek, ám délre utazni túl sokáig tart és rendkívül veszélyes. Egy rádióüzenet azonban újra reményt… [tovább]

Képek 4

Hirdetés
Vár az Aurora (2020)

Tervező
Mauro Chiabotto

Kiadó
Pendragon Game Studio

Illusztrátor
Davide Corsi

Magyar kiadó
Delta Vision

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Artnecro 
Vár az Aurora (2020)

Vár az Aurora (2020) társasjáték

Amikor bejelentették a Vár az Aurora nevű társast, úgy emlékszem baromi nagy érdeklődés övezte, majd megjelent és mintha mindenki megfeledkezett volna róla. Mondjuk ebben az sem segített, hogy a megjelenés környékén volt egy kis csúszás, de ekkora mértékben azért az emberek nem szokták elveszíteni az érdeklődésüket. Még jómagam is megfeledkeztem róla és csak azért villant be, hogy létezik, mert belefutottam a Frostpunk nevű videójáték előzetesébe. Szóval újra fellángolt (érted, a fagyott világban… huhh ez olyan rossz, hogy inkább elhatárolódom magamtól) bennem az elhatározás, hogy nekem ez kell, ki kell próbálnom, birtokolnom kell!

MEGÉRETTÜNK A KIPUSZTULÁSRA

A játék settingje igencsak szokatlan. A világban kirobbant az atomháború és a kialakult nukleáris tél közepette egy maroknyi túlélő próbál túlélni. Amint kihalna az emberséggel együtt remény is, egyszer csak egy Aurora nevű hajóról segélyhívást fognak be az emberek és konvojaikba pattanva kíméletlen versenyfutásba kezdenek, hogy elérjék az utolsó hajót, ami a biztonságot és túlélést biztosíthatja számukra. Azonban az út nem egyszerű, hiszen számos akadály gördül a túlélők elé; sugárfertőzött területek, rablóbandák támadása, kevés nyersanyag és véges tárhely fogja nehezíteni az életünket.

UNBOXING

Az első dolog, ami szemet szúrt, mikor kinyitottam a dobozt, az a remekül kialakított insert. Mindent kibontogattam, mindent megnézegettem, elrendezgettem és arra kellett rájönnöm, hogy marha sok hely maradt benne. Mivel szeretem, ha minden a helyére kerül (értsd: CDO-s vagyok, ami az OCD, csak sorba kellett raknom a betűket) rögvest felszabadultam az internetre, hogy utánanézzek, mit hová kellene tennem. Sajnos semmi használhatót nem találtam, mivel még a BGG-n se szeretik az insertet fotózni (micsoda meglepetés!) Ekkor jött a megvilágosodás. A társashoz létezik egy plasztik figurákat tartalmazó doboz, ami lényegében kicseréli a kinyomkodós és fa jelölőket és a meeple-öket is. Pedig alapvetően a jelölők teljesen rendben vannak: jár a játékhoz egy kis fa hajó, alias Aurora, különféle színű és alakú fajelölők, és fegyverrel felszerelt meeple-ök. Ami viszont nagyon meglepett, hogy a kis tasakokba hozzácsomagoltak egy-egy szilika gél tasakot (ez az a cucc, ami a cipős dobozokban is szokott lenni) is, hogy biztosan ne érje baj a jelölőket. Jár a piros pont, ilyet még máshol sem láttam.
A játéktábla két oldalas, más és más lehetőségekkel és újabb útvonallal. A nehezebb (Béta oldal) pálya kipróbálására még nem volt lehetőségem, de annyi szent, hogy kellő változatosságot fog adni ahhoz, hogy ne váljon pár játék után unalmassá a tábla.
Ami még külön kiemelendő, az a játékostábla. Remekül átlátható, érthető és mindennek megvan a helye. Elkülöníthetőek az aktív kártyák, a már elhasznált túlélők és maga a konvoj. A játék ezen része miatt letettem a hajam. A konvojkártyák egymáshoz kapcsolhatóak, tehát ahogy építgetjük a kis „bázisunkat”, úgy ad ki az egész egy képet. Tehát, ha a kamionunk tetejére vagy a végéhez kapcsolunk dolgokat, az egészet nézve organikusan olvadnak egymásba. Minden elismerésem a grafikus(ok)nak, egyszerű és mégis nagyszerű ötlet, hogy ezzel megdobják a játék hangulatát. Azonban nem érték be ennyivel: maguk a kártyák gyönyörűek, részlet gazdagok. Elintézhették volna valami elmosódott valamivel, de nem, minden egyes lap egy komplett mestermunka.

VÁR RÁD AZ AURORA!

A játék célja, hogy hat kör alatt a lehető legnagyobb távot megtegyük a játéktáblán, legoptimálisabb esetben elérjük a hajót. Azonban ez nagyon nem lesz egyszerű. A játék folyamán lapokat fogunk szerezni egyfajta draft-rendszer (nem teljesen az, de sajnos jobb kifejezést nem találtam rá) alapján a túlélőkártyáink segítségével. Maga egy kör öt fázisból fog állni. Először jön a kártyagyűjtögetés, majd az elhasznált lapok frissülni fognak, majd a már újonnan szerzett lapokkal együtt újra játékba fognak kerülni. A gyűjtögetés fontos feladat lesz, ugyanis a mozgáshoz üzemanyagra lesz szükség, ahhoz, hogy meg tudjuk védeni magunkat, ahhoz lőszerre, ahhoz, hogy a túlélőinket boostolni tudjuk élelemre, de sajnos ennyi hely nem áll rendelkezésünkre a konvojon. Időnként kemény döntéseket kell meghoznunk, mivel az amúgy is szűkös helyet a sérülések is el fogják foglalni. Sokszor bele lehet esni abba dilemmába, hogy szerezzünk-e egy új vagont, hogy több helyünk legyen, de akkor a körben üzemanyagot nem tudtunk bezsákolni, vagy ugyan oda fogunk pörkölni a mozgás során, de visszalőni már nem fogunk tudni a támadóinkra.
A játék másik érdekes aspektusa, hogy ugyan egymás ellen fogunk versenyezni, mégis azon kapja magát az ember, hogy elkezd kooperálni másokkal, hiszen egy idő után mindenkinek érdeke lesz a közös ellenségek eltakarítása, mivel a hajó az kíméletlenül távolodik a parttól. Ez a frusztráció a játék végéig ki fog tartani, mivel sosincs elég időnk. Ez nem egy tökölős cucc, lesz elég dolgunk, így a rendelkezésünkre álló hat kör igencsak szűkös lesz. Persze egymást is lehet szívatni az aknák felhasználásával, azonban a szabálykönyv előzékenyen felhívja a játékosok figyelmét arra, hogy ezt nem kötelező és magát a kártyát sem kell belekeverni a pakliba.
A változatosságot az is növeli, hogy az alap pakli mellé bele fogunk keverni extra kártyákat, amik minden játék során véletlenszerűen fognak a végső pakliba belekerülni.
Minden igencsak letisztult és magától értetődő, azonban a harc nem tartozik ide. Ott lesz némi szemöldök felhúzás. Elsőre nagyon túlbonyolítottnak tűnik, de ha végre leesik a tantusz, világossá fog válni, hogy miért volt erre szükség.

FAGYOS POKOL

A játék legrosszabb eleme maga a szabálykönyv. Te jó ég… Aki ismer, az jól tudja, hogy általában egyszerre magyar és angol nyelven olvasom a szabálykönyvet szimultán, főleg, ha elakadnék a magyar változatban valami miatt. Sokszor ki szokott húzni a csávából ez a módszer, de itt arra kellett rájönnöm, hogy angol nyelven is rettenetesen pocsék a megfogalmazás. Csak sokadik nekifutásra sikerült levágnom, hogy mégis mit szeretne tőlem a játék, és sajnos volt egy olyan pont is, mikor fel akartam adni. A solo játék szabályainál konkréten a netet kellett bújnom. Pedig így utólag abszolút érthető, csak az a fránya megfogalmazás. By the way… a solo kampány is megér egy misét, mivel kicsit eltér az alapjátéktól és a készítők nem érték be annyival (ami sajna egyre jellemzőbb), hogy tegyél fel két bábút és lényegében magad ellen játszol.
Rendkívül nagy hiba lett volna. feladnom a kínkeserves szabálykönyvnél a dolgot, hiszen a Vár az Aurora egy piszkosul hangulatos és élvezetes játék (ezért is érthetetlen, hogy miért olyan alacsony a pontszáma). Aki meg szereti a Snowpiercer című filmet vagy az ahhoz hasonló fagyos pokolban játszódó sztorikat, azoknak kiváló élményt nyújthat ez a társas.

PRO:
+ ÁR-ÉRTÉK ARÁNYBAN ISZONYÚAN JÓ VÉTEL
+ NAGYON SZÉP A GRAFIKA
+ A TÉMÁJA IGENCSAK EGYEDI, MÁS NEM NAGYON VAN ILYEN A PIACON

KONTRA:
– A HARCRENDSZERT SZOKNI KELL
– MINDIG AZT ÉRZED, HOGY KELLENE MÉG EGY KÖR
– AZAZ ÁTKOZOTT SZABÁLYKÖNYV

4 hozzászólás

Hasonló játékok címkék alapján