Robbanó cicák (2015)

Egy igazi kis cukorbomba ez a játék. Sok-sok-sok cica (macskamániásnak kötelező! feltéve, ha nem ódzkodik a szőrös krumpliktól), jóféle poénokkal.
Könnyen, gyorsan tanulható kis partyjáték, ami pont fel- vagy éppen levezetésnek kiváló.
UI: Nagyon bírtam a partymókusokat is.

Én az NFSW kiadással játszottam, és nagyon beteg volt. :D Egyszerű a játékmenete, de mégis változatos, és némi taktikát is igényel. Szimpatikus volt számomra, hogy a rövid játékmenet miatt több kört is tudtunk játszani. Parti játéknak kitűnő!

Hát ez… egy játék volt.
A Robbanó cicáknak nagy hypeja volt, így azt hittem, milyen jó játék lesz, sőt, igazából macskarajongóként el se tudtam képzelni, hogy rossz lehet ez a játék. Előtte már játszottam a Unikornisokkal, és ott valahogy tetszett a humor, és a stílus is. Vicces volt, és maga a játék is rendben volt.
Ezzel szemben a cicák… Igazából nagyon egyszerű volt (ne húzz Robbanó cicát, mert megszívod) és talán nem is ez zavart, hiszen sok egyszerű játék van, ami szerethető. Hanem hogy emellett nem ad semmit. A játék olyan unalmasan semmilyen volt számomra: persze, éreztem izgalmat, cicát húzok vagy sem, de valahogy nem volt olyan… izgalmas. Sőt, igazából azt éreztem, hogy nem hagy túl sok helyet nekem a játék, csak támadni, ugrani, és cicát gyűjteni tudok, utóbbihoz még idő is kell, hiszen kettő ugyanolyant kellene kijátszani és valahogy telt az idő, de nem lett érdekesebb vagy izgalmasabb a játék.
Igazából arra is gondoltam, hogy én vagyok már túl idős ehhez: lehet ez a randomfaktor, hogy húzunk kártyát meg szivatjuk a másikat nekem nem jön be, és lehet másnak igen. Közben meg párommal is beszéltem erről, és ő tudta legjobban megfogalmazni a gondolataimat: azért jó az Unikornisok (és a koppintása, a WAU), mert van célod. Tudsz érte tenni még akkor is, hogyha nem olyan lapok jönnek, akkor is gondolkozol, kicsit taktikázol, kicsit… játszol. A Robbanó cicákban viszont ez nincs meg, hiszen ott a célod nem felhúzni a Robbanó cicát és bár lehet jól, taktikusan játszani, mégsem feltétlen erről szól.
Az is érdekes kérdés, hogy tetszik-e a játékosoknak ez a humor, ami a kártyákon van. Ez nagyon érdekes volt, mert egyrészről tetszett is, másrészről viszont nem. A cicás poénok, amik csak viccesek voltak szerintem okésak, főleg az újrakeverés kártyák, de néha ez átment olyan túltolt dolgokba ami nekem már sok volt.
Szerintem eddig kevés olyan játék volt, ami nem tetszett igazán, de ez ilyen. Azt hiszem, értem miért tartják jónak, de valahogy mégsem érzem olyan jó játékélménynek. Plusz talán az is benne volt a pakliban, hogy én szeretek előre gtondolkozni, nem csak lobogni a szélben. Na mindegy, egy híres játék megvolt, jöhet a többi.

A játékleírás a doboz hátoldalán kicsit gyanús volt, de élesben gyorsan bebizonyosodott, hogy ez bizony egy roppant tuti játék. Egy kis szerencse ugyan kell hozzá, de mégis nagyrészt a lapjaink okos kihasználása és a többiek megfelelően kigondolt szívatása hozhatja el leginkább a sikert. Jókat nevettünk rajta, a kártyák jópofák, a kidolgozás megfelelően mókás. Tudom ajánlani azoknak, akik csak bulizni akarnak egy jót és ehhez egy kifejezetten egyszerűbb, de azért gondolkodós társast keresnek.