Resident Evil 7: Biohazard (2017)

Sokat elárul, ha azt mondom, ez a játék adta meg az utolsó lökést, hogy végre gépet újítsak/váltsak. Egyszerűen ezt játszanom kellett! Amúgy is oda vagyok #szinte# az egész Resident Evil sorozatért. Igaz, nálam az annyit szidott 5. résszel kezdődött minden.
Én mondom nektek, ez a rész maga a tökély! Igen, néhol nagyon vezetett és „cső” az egész, főleg eleinte, de utána szépen kiszélesedik a hely és gondolkoznod kell. Igen. Muszáj. Nem csak olyan apróságok miatt, hogy megszerezz egy plusz adag töltényt, hanem azért is, hogy ki tudja jutni a szobából, be tudj menni egy lezárt részre és néhol vissza kell menned egyetlen kulccsal a játék legelejére.
Lőszerrel és mindennel muszáj spórolnod. Alig van helyed, mégis muszáj megfontolnod, mit használsz el és mit tartasz meg későbbre. Van, ahol ha tudod, ki kell kerülnöd az ellenfelet, mert egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy lőszert pazarolj… kiskéssel pedig nekimenni közel öngyilkosság.
Az egész mellé pedig tökéletes az atmoszféra, ijesztő… és nem csak azért, mert bedob valamit eléd – bár nagyon sokszor eljátssza –, hanem a környezet miatt, a zenék, a fények, a – talán – semmit nem jelentő hangok.
Azt hiszem mondhatom, hogy tűkön ülve várom a DLC-ket. spoiler

Ahhoz képest, hogy hetekkel ezelőtt is még azt mondogattam: „Ezzel sosem fogok játszani.”, az REVIII előzetese meggyőzött, hogy mégis szerezzem be és fussak neki. Nem volt könnyű menet. Háromszor kapcsoltam ki a játékot, mielőtt be mertem menni a házba, de onnantól egyszerűen magával rántott. Rengetegszer frászt kaptam, több ajtót is parázva nyitottam ki, szenvedtem a lőszer hiánnyal és olykor tényleg a futás volt a legjobb megoldás egy-egy helyzetben. Végig izzadt a tenyerem, szóval az alapjáték befejezése után azt kell mondjam, hogy az RE valóban visszatért az igazi, rettegős horror műfajú elődeihez, amin az FPS nézet csak javított. Kíváncsian, és hasonlóan félve ülök majd neki a kiegészítő sztoriknak is, de föl kell készülnöm a folytatás megjelenéséig, ami ugyan még minimum 1 év, de akkor sem árt behozni a lemaradást. ui.: A két pont levonás a hajós rész vontatottságának és sivárságának szól.

Összességében véve a negyedik és ötödik rész kimagasló játékmenetét nem hozza, de ettől függetlenül nem rossz irány, amit a Capcom meglépett a hetedik rész esetében, hiszen az amerikai dél mocsárvilága eleve egy kiváló kiindulási alap egy jó Southern Gothic horrorhoz. Bár a narratívából és a történetből nem hozták ki a maximumot – ellenben a grafikából teljes mértékben! –, de ezt az opcionalitást feledteti velünk az, hogy a történet okosan illeszkedik a kánonba, ahogyan a játékmenet is kellőképpen izgalmas, s még a sétaszimulátor-jelleget is sikerült úgy implementálni, hogy ne tűnjön repetitívnek. Aki a lőporos, akciótól duzzadó Resident Evilt szerette némiképpen csalódni fog, viszont a DLC-k azért megmutatják, hogy lenne potenciál az akcióorientáltabb játékmenetben is az erőforrásmenedzsment-jellegű játékmenet megtartásával.

Értékelés: 80%

Narratíva: 75
Grafika: 95
Zene: 70
Játékélmény: 80

A játék vége fele a másik helyszín nem tetszett annyira, ezért csak 9 pont.

/ a Kártyás és a nightmare dlc-ket feladtam, nem sikerült, nem akartam beléjük túl sok órát tenni. /

VR-ban játszottam, ennek kapcsán tetszett, hogy mindenhol körbe tudtam nézni, és különösen azok a részek, amikor a bútorok mögött bujkáltam és kukucskáltam az ellenségre. Az se semmi például, amikor spoiler
Szinte folyamatos a feszültség, néha vannak nyugalmasabb részek, amikor elérsz egy-egy pihiszobát vagy amikor az adott részen már kinyírtál mindent, és csak visszamész gyűjtögetni. De alapvetően nagyon félelmetes, sosem tudod, mi következik. Amikor már hozzászoknál egyfajta terrorhoz, a következő fejezetben valami totál mással állsz szemben. Ezért is tetszett nagyon, mert elég változatos.
Van néhány rész, ahol különösen előtérbe kerül a logikus gondolkodás, ezek is nyújtanak egy kis kikapcsolódást, mielőtt halálra rémülnél.
A cetliket, képeket érdemes megnézegetni, sokszor hasznos információval szolgálnak a továbbhaladáshoz, van, hogy anélkül nem is menne, de leginkább az atmoszférához és a történethez tesznek hozzá. A történet elég érdekes, a végén szépen összeáll a kép, egy-két elvarratlan szál azonban marad, amiket elvileg a kiegészítő részek zárnak le.
Gyakorlatilag ez volt az első PS játék, amit végigjátszottam, néhány másikkal ellentétben, amit kicsit kipróbáltam, itt előnyére vált, hogy még én is könnyen megtanultam az irányítást a kontrollerrel.
Egyszóval imádtam, és kedvet kaptam miatta más hasonló játékokhoz is.