A galaxis a tiéd! Odakint végtelen lehetőségek várnak rád, csak nyújtsd ki a karod és ragadd meg őket! Te vagy a legjobb, hódításodnak senki sem fogja útját állni! Hallottad már ezt valahol? A probléma az, hogy mások is.
A végtelenbe és tovább
A Race for the Galaxy… [tovább]
Végre ki tudtam próbálni ezt a játékot is, és pozitívan csalódtam benne. Ahhoz képest, hogy nem egy mai játék, szerintem simán megállja a helyét a mai „modern” társasjátékok világában. Nagyon jó kombózási lehetőségeket nyújt a játék, persze a laphúzás nem mindig jön úgy össze, ahogy az ember tervezi. Ettől függetlenül élvezhető a játék, változatos, és egész gyors egy-egy parti, ha már mindenki tudja mit és hogyan kell csinálni. Ha jól tudom több kiegészítő is készült hozzá, azokkal gondolom még jobban meg lehet bolondítani a játékmenetet.
Ez kevésbé szerencsefüggő, mint a roll…, csak épp kismillió kártya van, és a megfelelő kombinációkkal lehet pontot szerezni. Nem rossz, de soha nem fogom megtanulni a kártyákat, márpedig anélkül csak véletlenül lehet nyerni.
Ennek ellenére elég sokat játszottam vele, úgyhogy kapott +1 csillagot.
Oké, elismerem, ebben nem az én véleményem lesz mérvadó. A társasozók nagy többsége isteníti ezt a darabot, és lehet, hogy én is ezt tenném, ha (a tanácsoknak megfelelően) 5-10 alkalommal újrajátszanám, amikor is valami bekattanna, én meg rákattannék. Biztosan így van (mondjuk a dallamtapadással és a szörnyű dalokkal is ez a helyzet, ötödszörre hallgatva már csak elkezd járni a lábunk a borzasztó dalokra is; azért nem gondolom, hogy ez ugyanaz az eset lenne), de nekem az első játék annyira kaotikus volt, a játékot már jól ismerők annyira pörgették az egész paklit, hogy az egész meglehetősen kellemetlen élményként maradt meg bennem, ami miatt jó időre elment a kedvem attól, hogy újrapróbálkozzam.
Ami az objektívebb gondjaimat illeti: Lehmann annak idején a Puerto Rico kártyajáték-verzióját akarta elkészíteni, amihez olyan jó mechanizmust talált ki, amire a kiadó is vevő volt, konkrétan megvették az ötletét, és úgy jött össze a PR-t is tervező Seyfarth neve alatt a San Juan nevű kártyajáték. Lehmann meg a saját ötletét vegyítette egy régen fiókban heverő sci-fi témájú játékával, és így jött létre ez a mix, amely… valahogy nekem nem működik. Egyszerűen minden eltérés, amit a San Juanhoz képest tapasztalható, a San Juan felé billenti számomra a mérleget.
– A témának semmi értelme (különösen, amíg nincsenek kiegészítőink), minek beszélünk birodalomról és lázadókról egyáltalán, ha semmi ilyet nem tesznek?
– Ott nem párhuzamos az akcióválasztás és az akciók végrehajtása, így jobban tudom követni, a többiek mit tesznek (tudom, tudom, tapasztalt RftG-játékosként itt is tudnám).
– az ottani kártyák színe már messziről látható, sokkal átláthatóbb a tábla és a többiek cselekedetei (a RftG ikonográfiájáról nem is beszélve, amely bár logikus, egyszerűen sok jelet kell megtanulni).
– Kevesebb kártya a San Juanban kevesebb kaotikus érzetet is jelent. Persze másnak ez azt jelenti, hogy a Race for the galaxyban nagyobb a változatosság…
A helyzet az, hogy sokáig fújtam a RftG-re, mígnem elém került a Roll for the Galaxy, és adtam neki egy esélyt. A Race-re továbbra is fújok – a Roll for the Galaxy gyakorlatilag összes módosítása számomra kellemesebbé tette a játékot (igazából mindkét fentebb említettnél) –, mégis, annyira bejött a Roll for the Galaxy, hogy megszavazzak még egy esélyt a Race for the Galaxynak. Lehet, hogy az azóta társasozással töltött nyolc év után a véleményem is merőben eltér majd a fentiektől.
0 |  | Race for the Galaxy AI (2009) videójáték 0% |
