Quantum Break (2016)

Időutazás. Egy téma, amivel még a profibb írók és Hollywood filmgyárosai is nehezen bírkóznak meg néha, így a Quantum Break anno nagy fába vágta a fejszéjét, mikor a készítők úgy döntöttek, az idő manipulálása (lassítás, megállítás, stb.) interaktív és szerves része lesz a játéknak, amibe még pár Life is Strange / Telltale Games szintű döntést is sikerült becsempészni. Ennek ellenére remekül megoldották és a mechanikák szépen működnek, pörgős harcokban, illetve elképesztően látványos eseményekben lehet részünk, ahogy folyamatosan darabjaira szakad a tér és idő szövete ebben a szövevényes kis, élőszereplős filmbetétekkel is megspékelt, akció sci-fiben. Egyes effektek után már-már átneveztem volna a játékot 'Speedforce: The Game'-re, hiszen a védőfelszereléssel bíró katonák Flash módjára, sárga csíkokat húzva, cikáznak körülöttünk, miközben magunk sem panaszkodhatunk az olykor enyhén OP képességeink miatt. Persze hiába a nagy erő, ha nem figyelünk eléggé, így is könnyedén cafatokra lőhetnek bennünket, vagy akár egy rosszul elsütött időcsavar is a kárunkra válhat. Mindezek ellenére sajnos itt is akadnak vérző sebek. A játékidő viszonylag rövid, így a kis gyűjtögethető tárgyak összeszedésére több óránk megy el, mint a konkrét sztorira. Emellett platformer részek is kissé bugyután hatnak egy ilyen kaliberű történet során, de gondolom ezzel igyekeztek kicsit kizökkenteni bennünket a monoton ellenség választék öldöséséből, ami kb. 4-5 típusra tehető. (Itt mindenkit meg kell ölni és nincs lehetőség lopakodásra…) Persze számomra a legidegesítőbb momentum az a boss fight, ami nem is igazán tekinthető annak, mégis kb. tízszer kellett nekifutnom, mire végre sikerült. Aiden Gillen (Trónok Harca – Kisujj) tökéletesen kidolgozott ellenség volt végig, így sajnáltam, hogy ilyen lapos véget írtak neki. Minden hibája dacára élveztem és szívesen fogadnék egy folytatást, mert bőven akad benne potenciál, nem beszélve arról, hogy eleve amolyan cliffhanger-rel zártak.

Nekem ez kimaradt 2016-ban, pedig hát imádom az időutazós dolgokat!

Nagyon pörgős játék, olyan kis soris hangulatú a jól elválasztott 5 act-al.

És hát az 5. act nagyon akciós lett, az ízlésemhez túl sok volt a lövölde egy ilyen story alapú játékhoz, most nem élveztem, ezért nem adok több csillagot.

off: Hát nem volt kontroller opció, és hát rájöttem, hogy én nagyon kontrolleres vagyok, de végig „szenvedtem” egér+billentyűzettel. Hogy a manóban tudtam 1000+ Apex, Valorant, Halo órát élvezni! Na jó, nem én voltam sosem az, aki 1v5-öket lehozott..

Hogy gondolhatták azt, hogy 2 méterenként raknak egy tabletot, vagy táblát, válallhatatlan mennyiségű szöveggel? Kicsit sem esik ki az ember a játékból, ezek és a begyűjthető quantumizék keresése miatt..

Iszonyatosan élveztem, pörgős játékmenet, mély háttértörténet és egy olyan sztori aminek a végén csettintettem egyet az elégedettségtől!

Összességében véve a Quantum Break új szintre emelte a transzmediális történetmesélés fogalmát, hiszen a videojátékok világát játszi egyszerűséggel párosította a sorozatok világával, ezzel egy olyan hibridet létrehozva, amelyben a sorozatepizódok bár átugorhatók, de a hiányuk elvenne a világ élvezeti értékéből. A narráció előtérbe helyezése sajnos viszont sok esetben a játékmenet rovására ment, kezdve a nyúlfarknyi játékidőtől kezdve az alapvetően töredezett játékmeneten át, amelyben a gyűjtögetnivaló narratív komponensek magas száma sokszor megtöri a játék alapvetően gyors, pörgős gunplayt propagáló alapfelvetését – nem beszélve a 20-25 perces sorozatbetétekről. Valószínűleg csak egyszeri fecske lesz a játék, mind a játékvilág, mind pedig a játékosok életében, de a próbálkozást siker koronázta, így, ha a Quantum Break játékként nem is vonul be a történelem nagykönyvébe, de a transzmediális történetmesélés új királyt avathat magának.

Értékelés: 83%

Narratíva: 100
Grafika: 90
Zene: 70
Játékélmény: 70