A Pöccentő próféták egy roppant egyszerű stratégiai társasjáték,ahol területeket kell szerezned, hogy növeld a hívőidet, ahogy egy igazi istenség is csinálná. A játékban használhatod a különleges képességeid, valamint taktikáznod is kell rendesen!
A játék remekül fejleszti a gyerekek… [tovább]
Jópofa az alapötlet. Ügyességi, pöccintős, istenes. Minden emberöltőre más szabály vonatkozik, amit megszavazunk. Szupi a minősége, hogy playmat a játéktábla. Gyorsan lemegy, ha már tudod a szabályokat. De odáig el kell jutni, mert ugyanis a szabályfüzet… maga a tragédia! Szörnyen van megírva. :D De ha ezen átvergődöd magadat, pikk-pakk lemegy egy parti emberöltő. ;D
Tetszik, de nekem az árfekvése sok ahhoz képest, mint amit a játék nyújt.
Szerintem kimondottan szórakoztató ügyességi játék, ami a sok agyalós euró után egyfajta felülüdülés mindenkinek. Az, ha valaki nem ügyes benne, nem a játék hibája, én sem voltam most az, mégis élveztem minden percét. Pörgős, ezért egymás után több fordulót is le lehet játszani, hogy mindenki revansot vehessen a korábbiakért, illetve ki tudjon próbálni minden karaktert.
Egyedül abbéli félelmek fogalmazódtak meg bennem, hogy, aki sokat játszik vele, ügyességi előnyre tehet szert, de egyelőre ezt az élet nem igazolta. :D
Az a jó benne, hogy gyerekekkel is simán játszanám, mert megvan az esélye, hogy rommá vernének úgyis, hogy nem tartom magam ügyetlennnek. :D
Ezzel a játékkal az egyik srác akart nagyon játszani, és hát jó, akkor kipróbáljuk mi is. Én már a kezdetek kezdetén éreztem, hogy ez nem az a játék, amivel szívesen játszanék.
Ügyességi játék, ahol pöccenteni kell a kis korongokat, és megfelelő helyre kell lőni, hogy pontot szerezhess vele. Egy kis területfoglalós játék, ügyességi elemkkel kombózba nagyjából.
Nekem valahogy az egész annyira életidegen volt tőlem. Én nem szeretem az ügyességi játékokat, valahogy nem is vagyok jó bennük, és itt is azt éreztem, hogy vannak, akik jók benne, vannak, akiknek jó karakterképességeik vannak, és vagyok én, akinek egyik se jó, és hát pöckölgetek, meg szerzek pontot, de valójában nem igazán játszom vele. Valahogy olyan nyomasztó volt, hogy mindenki rögtön tudta, mit és hova kell pöckölni a sok pontért, én meg szaladtam utánuk, és a minimál pontok után.
Nagyon egyedi a játék, ez mindenképpen igaz rá, és nagyon jó, hogy a playmat tényleg minőségi (és a játék set upja, hogy kigördíted a playmatet), és jó fogdosni a kis pöccintős korongokat. De valahogy ez a jó komponensminőség nekem elég, a játék meg nagyon nem győzött meg.
Valószínűleg nem játszanék vele többször, ez egyszerűen nem az én játékom, de nagyon nem. Aki viszont szereti az ügyességi játékokat, szerintem egy próbát megérhet neki.
