Piepmatz (2018)

Ezt a játékot azért vettem meg, mert párom nagyon szereti a madarakat, és gondoltam a Fesztáv mellett elfér egy ilyen kis picike kártyajáték. Tényleg elfért. És tényleg jó vétel volt.
A játék lényege, hogy madarak vannak az ülőn, és más madarak szeretnék lelökni őket onnan, így ha nagyobb madár kerül az ülő mellé (vagy sok kisebb, és együtt magasabb számmal), akkor az ülő mellé lerakott madár gazdája megkapja az ülőn lévő madarat, illetve egy magkártyát. DE vannak ám szivatós lapok is, mint a varjú, vagy a mókus, amiket jobb kerülni.
Alapvetően a játék nem bonyolult, az sokkal inkább, hogy az ember jól játssza, és esetleg madárpárokat tudjon szerezni ugyanabból a fajból (az ér sok pontot). Az ember nem csak a saját játékára koncentrál, miket gyűjtött össze, hanem a másikra is, aki elveheti előle a jó lapokat, és a sok pontot érő madarakat. Van benne egy feszült hangulat, hogy jaj, csak azt ne vegye el, nehogy azt a kifejezett madarat szerezze meg, de ez egy ilyen, kiszorítós, elhappolgatós érzetű játék.
Közben pedig mégis az az érzése az embernek, hogy kap dolgokat, hiszen minden madár elvétele után magkártyát is kap, és a madárszín többség is számít, amire rá lehet játszani. Szóval egyszerre nagyon agyalós-kiszúrós, közben pedig mégis érzi az ember, hogy semmi sincs veszve, magok nélkül egy játékos se áll fel az asztaltól.
A kártyák gyönyörűek, nagyon szépen kidolgozott madarak vannak rajta, kicsit szépiás ábrázolásban. Kellemes a lapokat fogni, arra ránézni, és még a magkártyákat is jó fogni, pedig azon csak magok vannak. El lehet ámulni ezeken a kártyákon! (máshogy szép, mint a Fesztáv, de van azon a szinten a rajzolása a kártyáknak).
Érdekes kártyajáték, főleg úgy, hogy tényleg csak kártyák vannak benne, és tényleg csak egy pakli kártya alkotja az egész játékot. Nagyon megszerettem, tipikus pokrócon ülős, piknikezős kártyajáték lett nálunk. Ha valaki gondolkodik egy igazán egyedi kártyajátékon, csak ezt tudom ajánlani!