Az Outlast 2 az elismert túlélő horrorjáték, az Outlast folytatása. Az Outlast 2 ugyanabban az univerzumban játszódik, mint az első játék, de más karakterekkel és más környezetben, és egy új, csavaros utazás az emberi elme mélységeibe és sötét titkaiba.
Az Outlast 2 bemutatja neked… [tovább]
Platformok
PlayStation 4
Van egy képregény, ami elvileg összeköti a két részt, de ugyanolyan bonyolult (?) a sztorija mint a játéknak.
Van egy kevés rész ami a 2. rész után játszódik közvetlenül, már emiatt megéri elolvasni.
Magyarul:
https://talehunters.webnode.hu/letoltesek/kepregenyek/outlast/
Kicsit csaltam, mert nem játszottam vele, hanem végignéztem egy kommentár nélküli végigjátszást. Nagyon érdekelt a játék, de tudtam, hogy felesleges rá pénzt kiadni, mert úgysem mertem volna végigjátszani. Még nézve is nagyon félelmetes volt, csak az hiányzott volna, hogy én bolyongjak le-föl! :D
Vitathatatlanul hangulatos, és messze jobb volt, mint az előző rész. Nagyon gonosz húzások is vannak benne: közel kell menni az ellenfélhez és ellopakodni mellette; sárban, ürülékben, vérben, sőt néha holttesteken át, kúszva kell menekülni; van amikor kifejezetten az viszi tovább a cselekményt, ha elkapnak…Persze gondolom, aki minden horror játékot végigjátszik, annak ez természetes. Nekem azért eléggé növelte az adrenalinszintemet.
A történet viszont nekem fura volt…nagyon hirtelen lett vége, és nem is értettem meg teljesen, hogy mi hogyan volt pontosan.
Vannak azok a játékok mostanság, amik hatalmas sikert érnek el. Vannak azok, amelyek kapnak folytatást. …és semmiben nem fejlődnek, semmiben nem jobbak vagy többek, mint elődjeik. Lemásolják az elsőt és kapsz a kezedbe egy tisztességes kiegészítőt, de nem folytatást, nem második részt. Másolatot minden fejlődés nélkül.
Nos, szerencsére ez a játék nem ilyen. Megvan a borzongató hangulat, megvan a kötelező jumpscare szám – de nem csak erre épít. Viszont adtak igazi jelentőséget a kamerának! A hatalmas – viszonylag – nyílt terep szépen nehezíti a dolgokat, döntésre késztet. Bemész minden házba elemben vagy bandageben reménykedve, nehogy végül bajban és sötétben maradj? Vagy inkább egyenesen a cél felé, nem kockáztatsz?
A sztori maga pedig, ahogy az elvárható nincs az ember szájába rágva. Vagy össze tudod rakni a darabokat, vagy nem és akkor így jártál. Az egész pedig… a hangulat… vagy ami a végén összeáll a fejedben… mindennél betegesebb…
„Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült.” Jel. 12. 14
Az Outlast 2-ben sok újítás nincs az első részhez képest, mégis szórakoztatóbb annál. Ez főleg a történetnek és a kiszámíthatatlanságának köszönhető. A sztoriba egy oknyomozó pár egy ismeretlen, terhes nő halála miatt utaznak Arizonába, de a helikopterük lezuhan. A nőt elrabolja egy helyi szekta, akik a férfit is üldözőbe veszik. Célunk tehát adott, megmenteni a feleségünket és eltűnni a helyről. Persze hamar kiderül, hogy ennél sokkal sötétebb dolgok rejtőznek ebben az isten háta mögötti, földi pokolban. És szerencsére a befejezés is fényévekkel jobb lett, mint az első részé.
A kiszámíthatatlansága pedig annak köszönhető, hogy sose tudjuk mi vár ránk az egyik ajtón bemenve, vagy létrán felmászva. Sajna a parafaktor nem túl erős, a vége felé volt 1-2 ügyesebb jumpscare, amin azért összerezzentem (csak zárójelben jegyzem meg, hogy szerencsére nem vitték túlzásba a jumpscare-ket), inkább igyekeztek megteremteni a folyamatos, nyomasztó légkört, amit sikerült is.
A grafika gyomorforgató, természetesen ez esetben jó értelemben az. A hangok és zenék ütnek, mint a légkalapács. A játékmenet normál fokozaton nagy kihívást nem tartogat, de ha szeretnénk megtapasztalni, hogy milyen érzés, ha feltörik a 7 pecsétet és beköszönt az apokalipszis, akkor nyugodtan állítsuk csak insane-re a nehézségi szintet.
Ha az első rész tetszett, akkor valószínűleg ez is fog, de ha hozzám hasonlóan az elsőtől nem estél hanyatt, akkor csak 1 leárazás során adj neki esélyt, mert közel 30 euró enyhén sok pár órás kalandért. Ámen.
Nekem ez nem jött be. Nincs bajom a horrorral, de ez a gore stílus nem az én világom. Valahogy nem tudom értékelni, ha egy mű úgy próbál hatás kiváltani a fogyasztóból, hogy a gusztustalanabbnál gusztustalanabb jeleneteket dobálja be egymás után. Primitív. A játékmenettel is akadtak problémáim. Voltak kínosan hosszú unalmas részek. spoiler. Néhol pedig folyamatos üldözés. Nem volt egyenletesen adagolva a para. A sztori értelmezésével is problémáim akadtak. Oké, beismerem, hogy nem olvastam el minden megtalált irományt a játékban, mivel úgy gondoltam, hogy nem annyia '"mély" itt a mondani való. A játék után azért utána néztem, hogy „mire is gondolt a költő”…hát nem vesztettem túl sokat úgy gondolom. spoiler. Az első rész valahogy jobb volt. Ha meg mondjuk a SOMA-hoz, vagy a Layers of Fears-hez hasonlítom, akkor bizony az Outlast2 csak jelenthet nekik, mert köröket vernek rá….
