Az utolsó világháború után a túlélő csoportok egymással harcolnak – és a kerozin stratégiai fontosságú!
Értékes roncstelepek és zöldellő oázisok várnak arra, hogy megszerezzük őket. Hogy küldhetünk-e oda
embert, csak a kockáinkon múlik. A dobásainkat fejlesztésekkel tehetjük… [tovább]
Ez egy gyors és igen konfrontatív két személyes játék, ahol az a lényeg, hogy a másiknak nagyon ne legyen jó! :D Nagy a szerencsefaktor, rengeteg múlik a kocka dobásokon, főleg a tankolásnál. És ha már itt tartunk, nagyon ötletes, hogy a homokórát egy tartálykocsi rejti. Mi sokat szoktunk nevetni, amikor a másiknak dobunk – pontosabban a másik kárára :D
A hangulata és a grafikája a Borderlands-ra emlékeztet, így kapásból nyerő volt nálam a Kero ;)
Jópofa, hangulatos kis játék, bár extra nagy a szerencsefaktora. Végig csak a kockadobásokon múlik minden. Legelső alkalommal, még az ünnepek előtt engem annyira felhúzott az a feszültség, amit okozott (az csak rátett egy lapátra, hogy a terítő nélküli – vörös forraltbor miatti elővigyázatosság – asztalon folyamatosan kopogtak a műanyag kockák, eskü, nagyon felment a vérnyomásom tőle), hogy félbe kellett hagynunk a játékot. Szabályosan rosszul voltam, pedig nem álltam vesztésre, nem is dobtam mindig rosszakat, de valahogy akkor nem tudtam kezelni az érzést, amit okozott.
Ez később is megmutatkozott. Tegnap is lenyomtunk vele két kört, ezúttal végigjátszva, de ez a gyorsan-gyorsan adrenalin löket, feszültség végig megvolt és fenn is maradt, az utána lévő játéknál is úgy éreztem, nem tudok visszalassulni. Baromi rossz érzés volt.
Maga a játék azonban egyedi, tetszetős. Tetszik, hogy mind a kártyákkal, mind az új területekkel lehet győzelmi pontokhoz jutni és ezzel akadályozni a másikat – mi folyamatosan egymást próbáltuk az új területekről kilökdösni. Azonban egyiket sem könnyű megszerezni, mert a kockadobásokon nagyon is sok múlik, hogy épp milyen nyersanyagot dobsz ki – no és ne feledd az üzemanyagot sem! Anélkül nem lehet feltölteni a kis tartálykocsidat. Párom egyszer majdnem benézte, szerencse, hogy az indián(?) korongokkal, amik bónuszokat adnak, kapott egy ingyen töltést is.
A tartálykocsi ugyanis nagyon lényeges. A játék elején mindenki tele tankkal kezd (orral lefele a kocsi), aztán jön a nyersanyag gyűjtés. Na itt az alap 5 fehér kockával (vagy plusz benzinért, később pedig bónusz kártya miatt a speckó – zöld, kék, sárga – kockákkal, amik több nyersanyagot adnak) dobsz és próbálsz minél több nyersanyagot összegyűjteni, hogy kártyákat vásárolhass, illetve területeket birtokolhatsz. Mindegyiknek megvan a maga költsége, de nagyon nehéz erre figyelni, ahogy folyamatosan dobod a kockákat, gyorsan próbálod összerakni, mi is kéne neked, közben pedig folyamatosan peregnek le a homokszemek a tartálykocsi végébe… Mivel a kockadobás előtt az ülepére kell fordítani, és egészen addig dobálsz, amíg el nem fogy vagy abba nem hagyod, a későbbiekre is tartogatva üzemanyagot. Nekünk ez a rész kicsit zavaró volt, így egymásra bíztuk a saját tartálykocsinkat, mert így is lehetett időt spórolni, nem még nekünk kellett fordítgatni a sajátunkat – bár bakik itt is voltak, hogy „Mondtam már, hogy stop!”. Aztán összegzed a dobásod eredményét. Ha tüzed dobtál, az szívás, mert eleve nem dobhatod újra – az összes többit egész végig, míg nem végzel –, és ha sok elégett kocka van, az elégeti a legutolsó kártyát is, így esélyed sincs egy esetleges következő körben megszerezni a hőn áhított kártyát. Ugyanis ezek közül is vannak, amik bizonyos extrákat nyújtanak, mint ingyen helyezel le felfedezőt az új területekre, indián koronghoz jutsz vagy pedig végtelenített nyersanyagot adnak valamiből. Az új területek egy része is ad azonnali jutalmakat, de az esetek többségében csak győzelmi pontot hoznak a játék végén. Ezekre figyelni kell, mert a kör végén az el nem foglalt területek kerülnek ki a kukába és újak kerülnek a helyükre – a kártyákra ez nem igaz.
Ha kifogyott a muníció, akkor pedig jön a tankolás. Ez érdekes része a dolognak, mivel ilyenkor te fogod a kocsidat orrával lefelé (sajnos ezen az oldalán nem tud megállni az asztalon, csak a popójával), az ellenfeled pedig az összes kockával, speckókkal együtt dobál egészen addig, míg az összessel tüzet nem dobott (vagy az utolsót ötször újra nem dobta, a többi meg már tűz). Így szintén nagyon nem mindegy, a másiknak mennyire van szerencsés keze, mennyi üzemanyagot tudsz gyűjteni a következő körödre.
Ezen kívül vannak még az indián korongok, amik extrákat adnak, pl. újra dobhatod a tüzes kockákat is, ingyen dobhatsz a speckó kockákkal, a másiknak a felfedezőt leveheted az új területről (de fájdalomdíjként adnod kell neki benzint :D), stb.
A játék maga 3 körön keresztül tart. A kártyapakli összekeverésének megvan a maga szabálya, kb. mint a Pandemicnél a járványkártyákkal. Háromfelé kell szedni az alappaklit, mindegyikbe keverünk egy-egy klánkártyát, amin simán csak egy ember szerepel. Ők jelzik a körök végét, a harmadik felbukkanásakor automatikusan vége van a játéknak (kivéve, ha az első játékos köre végén csapjuk fel, mert akkor a második játékos még jöhet egyszer). A játékidő és a vég is így kiszámíthatatlan, de az elején azért lehet gyűjtögetni, mert van egy kezdőpakli, amivel az egészet indítani kell.
Összességében nem egy rossz játék. Szép maga a játék kivitelezése, a grafikája, minőségiek az alkatrészek és nagyon jó az insertje, minden tökéletesen elfér benne. Maga az alapötlet is merész és egyedi, tetszik, ahogy a másiknak is dobálnod kell, konkrétan rajtad múlik, hogy ő a későbbiekben mennyire fog tudni játszani, szórakozni a nyersanyag kockákkal. A speckó képességek is jók, a korongok főleg, tetszik, ahogy próbálnak balance-olni. De ez így sem egyszerű és így sem sikerül. A játéknak ugyanis irdatlan nagy szerencsefaktora van, sőt, mondhatni csak az van. HIába próbálsz nagyon előre gondolkodni, taktikázni, mert úgyis minden a kockadobás eredményén múlik. Emiatt nagyon frusztráló tud lenni a játék, szegény párom zsinórban kétszer kikapott, pedig az elején még voltak jó eredményei, aztán valahogy nem akartak jönni azok a kockák, még az sem, hogy engem akadályozzon, így volt, hogy egy körben az összes területet el tudtam vinni, mert folyton olyan eredményt dobtam, hogy rakhattam oda embert, neki meg nem jött össze a kívánt kombináció (két nyersanyagba kerül ez a lépés), így csak nézhette, hogy viszek mindent. Emiatt ha nagyon nem tudtok egyszerre szerencsések vagy szerencsétlenek lenni, már az elején kb-ra látni lehet, ki fogja megnyerni a játékot, mert van olyan hátrány, amit nehéz behozni. Ez is ront a további játékélményen. Akik ódzkodnak a szerencsefaktortól, azoknak nagyon nem ajánlott ez a játék, mivel ebben csak ez működik, semmi máson nem alapul. Maga az érzés, amit okoz is inkább kellemetlen, legalábbis nekem semmi feldobó, izgalmas nem volt benne, inkább zavart, ahogy éreztem, gyorsabban ver a szívem, kapkodok, dobálok, stb. Nem, nem lihegtem túl, de egyszerűen ebben a játékban minden időre megy és a szerencsén múlik. Ha szép lassan dobhatnánk és mondjuk az lenne, hogy mindent x-szer dobhatsz újra, semmi problémám nem lenne, akkor is meglenne a mázli szerepe, viszont nem kényszerítene arra a játék, hogy kapkodva, gyorsan próbáljam átlátni a kockáimat és újradobni amit kell vagy fordított esetben a másik akadályoztatása miatt minél gyorsabban kidobni a tüzes oldalukat. Nenéz ez után a feldobott állapot után lenyugodni, így késő estére különösen nem szerencsés választás.
Kipróbálni érdemes, de megvenni szerintem nem. Vannak sokkal jobb játékok is a piacon ennél. Biztosan fogunk még esélyt adni neki (nem tudom, meddig lesz itt kölcsönben), de különösképpen nem kedveltük meg. Ami még bennem felmerült, hogy nem biztos, hogy annyira tartós tud lenni maga a játék, mármint játszhatósági szempontból. Amiben homokóra van, mindig tartok, olyan gyorsan be tud tömődni. Ennél a játéknál mást sem csinálsz csak ebbe vagy abba az irányba fordítod őket, így tartok tőle, hogy egy idő után ezek is megadják magukat. Persze, szerezhetsz be új homokórát (de ki tudja, ez hány percesnek minősül), de azért az mégsem ugyanaz, mint egy normál tartálykocsit forgatgatni.
