Overwatch (2016)

Szeretem, szeretem, sokáig el is játszottam vele, egyik kedvencem volt, néha még mostanság is megyek pár meccset (egyre ritkábban), de kicsit úgy érzem, hogy a játék nem újítja meg magát, nincs semmi cél, amiért küzdhetek. Igazából az ember ugyanazt csinálja még 200 óra után is, és egy idő után ez monotonná válik. Ha esetleg van egy csapat, akivel közösen tanulhattok, együtt fejlődhettek, akkor lehet, hogy nem veszíti el a varázsát, de én sajnos így kicsit beleuntam a dologba. Arra jó, hogy az ember kikapcsolódjon, elfoglalja magát pár hónapig, de ahhoz számomra nem elég változatos, hogy hosszú távon is lekössön.

Az én szememben nem egészen az év játéka. Sokat levon az értékéből, hogy masszívan többjátékos és sehol egy kampány, vagy sztorimód, ami részletesebben bevezetne bennünket ebbe az amúgy elég összetett kis világba. Engem valahogy irritál, hogy a történetet konkrétan különböző, sokszor nem épp hivatalos forrásból kell összevadászni.
Ennek ellenére persze a grafika szép, a hősök kínálata változatos, (Mondjuk a Blizzard-tól megszokott balanszolási gondok itt is tapasztalhatók, amiken a patchek néha csak többet rontanak.) a meccsek pörgősek és egy ideig valóban a képernyők elé láncol, de hosszabb távon megérzi az ember az ismétlődést és a céltalanságot, mikor ugyanazt a pontot foglaljátok, vagy payloadot kíséritek százszor, hasonló fölállásban. Ez persze talán még nem is lenne gond, sok hasonló játék szenved ilyen tünteketől, de ezt még elviselhetetlenebbé teszi a LoL-ból ismert elitista sznob játékosbázis, akik mindenkit kiutálnak, aki egy picit is rosszabbul zúz, mint ők…