Delta (2023)

Tegnap sikerült kipróbálni az Essenből szerzett példányt. Rutinosan az összeállítás után férjem átolvasta az angol én pedig a német nyelvű szabályt, majd közösen átbeszéltük a játékmenetet, a szimbólumokat, és belevágtunk. A játék nagyon szép, a kártyák a tábla, és a karton elemek nagyon jó minőségűek, persze a kártyák még a set-up előtt be is lettek védőzve.
Nagyon jó, következetes a szimbólum rendszere. Az osztott dobópakli, és a limitált karakterkártyák érdekes csavart adnak a pakliépítős mechanikához. Az osztott tábla több féle stratégiàt tesz lehetővé, sőt, mivel egy körben mindegyik helyszínhez jut karakterkártya, így több helyszínt lehet párhuzamosan kiaknázni. A kezdőjátékos meghatározása és a kezdeményezés attribútum hoznak némi játékos interakciót, de ez kimerül az előbb odaérni valahova, vagy a másik előtt megszerezni kártyát/pontot/nyersanyagot hatásban. Két játékosnál nem is nagyon jött ki a kezdőjátékos választás által szerezhető bónuszok hatása, itt hasonló érzésem volt, mint az Insecta-nál, hogy mindig ugyanaz az 1-2 bónusz mellett tettük le a voksunk, míg több játékosnál óhatatlanul többféle kombináció jött volna ki.
Sajnos a design-on kívül semmi nem hozza a Steampunk érzést, igaz, a Steamopolison kívül még nem találkoztam olyan játékkal, ahol a jàtékmenetben is meg lett volna ez a plusz.
2-3játék után, megtanulva a szimbólumrendszert a játék teljesen nyelvfüggetlennek mondható, és a repetitív mechanizmus miatt egyáltalán nem szabàlynehéz.
Már a soron következő kör előkészítésétől kezdve gyártani kell a stratégiát, figyelve a szimbólumokra, mert már a második, de legkésőbb a 3.körre nagyon jó kis engine-eket lehet összehozni, amit persze nyersanyaggal, vagy extra pontokkal jutalmaz a játék. Az első játék időtartama igencsak a 120perc felé tendált, ezt ugye a videóban is említik, hogy aki hajlamos az analízis-paralízisre, ott biztosan inkább a 120perccel kell kalkulálni.

Összegezve, egy jól összerakott szép játék, várom, hogy jobban kiismerjük.