Crisis Core: Final Fantasy VII (2008)

A legjobb és sztoriját tekintve legszívszaggatóbb FF játék… egyszerűen nem bírtam letenni. A történet, a karakterek, az átvezető animációk, a harcrendszer, minden. Ez volt az a cím, amiért anno igazán megérte PSP tulajnak lenni, de ma már az emulátorok is tökéletesen viszik, így bárki megtapasztalhatja azt a csodát, amit a Crisis Core nyújtott.

10+ év után újráztam emulátoron, 43 órával. Ugyanúgy beszippantott és magával ragadott, mint első alkalommal. A vége most is katartikus élmény volt. Durva, hogy anno ennyi mindent ki tudtak hozni egy PSP-ből.
Minden szempontból erős játékról van szó. A stílus, a hangulat, a jól felépített, szövevényes történet, az átvezető filmek, a zenék, az összetett és szerethető karakterek, de legfőképpen az érzelmi töltet. Ráadás, hogy az animáció mai szemmel is szép (vagy az emulátornak köszönhető?).
A játékban fellelhető a nagyvállalatok (jogos) kritikája, a lojalitás, a hősiesség eszméje is. Zack igazi katona spoiler. Sepiroth és Genesis (kedvencem) drámája (mert valójában erről van szó, akármilyenek is legyenek) teljesen átérezhető, de Cloud története, karakteríve is hatással volt rám. Aerith-et viszont nem kedveltem, annak a tipikus személyiségnek a megtestesítője, amelyik kifejezetten irritál engem. Cissnei sokkal értékesebb nála, csak ő nem kap(ott) akkora figyelmet.
Ami a csatákat illeti, az ellenfelek kreatívak és van akció bőven, pörög a történet, viszont
negatívum, hogy a mellékküldetéseket és a harcrendszert – annak ellenére, hogy ötletesen van kialakítva – nem az én idegrendszeremre, illetve ügyességemre szabták.

Iszonyat gyönyögű játék élvezetes gameplay-el, és olyan minőségű átvezetőkkel, hogy az ember fia leteszi a haját! A történet olyan simán folyik bele a FF VII-be, hogy öröm nézni. ÍGY kell előzményt csinálni!