Zelda II: The Adventure of Link (1987)

A második Zelda-játék teljesen más, mint a sorozat többi eleme. A világtérképet felülnézetből látjuk, azonban az RPG-sen megjelenő ellenfelekkel történő harc, illetve a városok, dungeonok oldalnézetes platformjátékként jelennek meg. Na, ez még nem lenne olyan nagy baj, az már viszont igen, hogy a Legend of Zelda 2 minden idők egyik legszemetebb, legparasztabb (de még nem játszhatatlan) játéka. Brutális csapdák, aljadék ellenfelek várnak minden sarkon, de a legrosszabbak a dungeonokban tébláboló pajzsos gonosztevők, akikkel órákig el lehet harcolni, mert egyszerűen nem hajlandóak meghalni. A pályákon nincs gyógyítás, csak a falukban, a varázserőnket növelhetjük legfeljebb, amivel kb. az első pálya után már gyógyíthatjuk magunkat, de ez keserves vállalkozás. A paloták nehezek, nagyok (főleg az utolsó), a védekezéshez fantasztikus reflexek kellenek, de néha még ez sem segíthet rajtunk.
Szóval pofátlanul nehéz, de még beleillik a kőkemény kihívás kategóriába, még durván káromkodva, leizzadva, a környéken lévő szúró- és vágóeszközöket elrejtve végigjátszható, és emiatt nagy volt a sikerélmény. De csak azok vessék bele magukat, akik nem félnek a haláltól…

Kipróbáltam, de nem tetszett. Visszalépésnek éreztem az oldalirányú, platformerre emlékeztető kazamatákat az első részben lévőkhöz képest.