A Tiltott Sivatag (2013)

A szigethez hasonlóan Mensa-díjas Tiltott sivatag is az alapdarabjaink közé tartozik. Mondom miért. Piszkosul izgalmas a feladat. A sikeres kivitelezéshez muszáj átgondolni, hogy a kalandorok különleges képességeit, a felszereléskártyákat, a vízkészletet optimális kombinációban használjuk. És ennek ellenére mégsem szívja le az agyadat. Fűt a kalandvágy és ez a fajta üzemanyag a kerettörténetnek köszönhetően rendszeresen újratermeli önmagát. Mert legközelebb akaratlanul is felteszed például azt a kérdést, hogy más szereposztásban is meg tudtam volna nyerni? Esetleg: melyik karakternek lehetett volna jobban kihasználni a képességeit? És tessék, máris érzitek a játékélmény flow-ját.

Ideális kezdőknek, családoknak, sőt még időhiánnyal küszködőknek is. Nem meglepő, hogy a társasjátékklubban ennek a sorozatnak volt a legzajosabb sikere az utóbbi időben. Mármint szó szerint. A félénk, kevésbé domináns gyerekek is (ehhez kellett egy kis felnőtt koordináció) megszólalhattak, a társaik meghallgatták és megvitatták az ötleteiket. Ilyenkor próbálok mindig háttérbe vonulni, még akkor is, ha rosszul döntöttek, mert a következő játékban levonhatják a tanulságot. (És mindig van következő.) A szereplők képességeinek köszönhető előtérbe került a játék egy ritkábban hangsúlyozott adaléka. Minden játékos ugyanolyan fontosnak érezheti magát (gyerekcsoportban ez különösen fontos). Megtanulják, hogy a csapat értékes emberei, akiknek időnként vissza kell húzódniuk és teret adni, hogy a másik is kibontakoztathasson. Pedig „csak” egy játék és ennyi mindenre megtanít.

Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2018/03/14/a_tiltott_sivatag

Párom kooperatív játékot szeretett volna játszani, és úgy gondoltam, hogy ez jó lehetőség lehetne arra, hogy a Tiltott sorozatot kipróbáljuk. Sajnos nekünk ez túl egyszerű volt, ám maga a játék nem rossz.
A játék alapja, hogy a sivatagban vagyunk, és ebben a sivatagban kell kiásnunk a repülőnk alkatrészeit, hogy összerakva hazajuthassunk. Lefordított lapjaink vannak, amiket fel kell fordítani, de ha homokjelző van rajta, előbb azt kell eltávolítani róla. Amikor pedig jön a vihar, akkor mozognak a kártyák (így a pálya is), és egyre több homokjelölő kerül fel a pályára is. Ha csak nem tűző nap, vagy erősődő vihar kártyát húzunk.
A játék nagyon tematikus, és mindaddig, amíg játszottunk benne, úgy éreztem: egy sivatagban vagyok. Küzdök az életemért, és próbálok hazajutni, homokba tűrok, viharban járok. Szerintem ez a része nagyon izgalmas, és érdekes, főleg, ahogy a felfedezéskártyák és maga a hajótest is behoz egy érdekes sci-fis, kicsit steampunkos világot.
Maga a játék viszont (ha minden tematikát lehántunk róla), nekem egy kevésbé újrajátszható Pandemic koppintás volt. A körödben négy lehetőségd van, körörd után húzol kártyákat, amik hozzák a negatív lehetőségeket, és ebben a „negatív” pakliban hogyha előjön az a különleges lap, akkor mindenki retteg, mi fog történni. Van, amiben más a Pandemichez képest (például a változó tábla, vagy maga a homok kezelése), mégis játékélményben ahhoz hasonló számomra.
Ami viszont negatívuma, hogy kevéssé újrajátszható. Bevallom, mi harmadszorra futottunk neki, mire nyertünk (három játékossal), viszont ha megvannak azok a pontok, amikre figyelni kell, és ha ezeket az ember megtanulja (mondjuk hogyan ne halj szomjan, vagy mikor kell homokot fúni, és mikor nem), akkor igazából a játék kevéssé lesz újrajátszható, mert mindegyik játék igazából ugyanolyan. A karakterkártyák adnak változatosságot, de azok inkább segítségek, és az érzete ugyanaz lesz a játék közben. (ahogy láttam a végén van szó külön nehezítésekről, hogyha megy a játék, akkor is újrajátszhatóbb legyen)
A játék hangulata nagyon tetszett, és elképesztően jól néz ki ahogyan kipakoljuk, de biztosan nem kellene otthonra, egyszerűen ebben kevés játék van, és az a kevés intenzív nagyon. A fém doboz jól néz ki, de belül (ha nem lenne az insert) fele ekkora dobozban is elférne. Egyszer szerintem érdemes lehet kipróbálni, de nekünk nem kellene otthonra.

Egy egyszerűbb, családi kooperatív játék. Egy-két alkalom után rájöttünk, hogy nem a mi világunk, túl könnyű. Valahogy nem jött át, mitől ilyen népszerű ez a sorozat. De sebaj, mások vagyunk.

Tényleg nem olyan, mint az előző a Tiltott Sziget. Sikerült rajta szépen csavarni és kellően izgalmassá tenni.