Összes idézet

Beiluo: Talán vágyott is erre.
Cen Ying: Vágyott rá?
Beiluo: Changliu a része volt. Talán azt az életet élte, amit valójában sosem élhetett. Kettesben Leizu-val, a kedvenc Vörös folyójuk partján a harcait vívva, úgy, hogy sosem kell távolmaradnia a csatatértől.

Ji'Xuanyuan: Miután elutasítottam a mennyei pirulát, nem volt jó indokom arra, miért nem halok meg, mint egy egyszerű ember.
Beiluo: Mennyei pirula?
Ji'Xuanyuan: Napfűből készült, és halhatatlanságot és örök ifjúságot adott volna, mint az isteneknek.
Beiluo: Miért mondtál nemet egy ilyen ajánlatra?
Ji'Xuanyuan: Nem volt benne hazugság, és Fuxi isten jószándékkal adta, de nem vágytam istenektől kapott öröklétre. Halandó életet akartam. A haladókért születtem, és úgy is akartam meghalni.

– Senki nem élhet igazán szabadon. Egy királynak is vannak kötelességei.
Xuange: Nem felejtettem el. Ha gyermekeim lesznek, elfogadom majd, hogy meghalnak a csatatéren. De nem veszem el az életüket olyanért, ami még nem történt meg. Sok minden csak lehetőség, de ti szeretnétek megölni a bizonytalanságot, mielőtt esélye lenne valósággá válni. Túl sokat képzeltek magatokról.

Yun'wuyue: Azt hallottam, ha a lélek sérülten érkezik a túlvilágra, iszonyú kínokat kell kiállnia az Újjászületés Kútjánál, hogy egyáltalán esélye legyen visszatérni.
Beiluo: Nem nagy ár azért, hogy ismét élhessek.

Beiluo: Sajnálom.
Yun'wuyue: Mit?
Beiluo: Nem vagyok ő. De nem tudok nem ő lenni.
Yun'wuyue: Tudom. Te mindig önmagad voltál. Igazából örülök neki. Annak ellenére, hogy milyen káosz közepette hagytam el Skyelket, évezredek óta nem éreztem ilyen jól magam. Melletted valahogy békés vagyok. Most épp boldog is, bár kicsit furcsa. Nincs miért bocsánatot kérned.