Gamer blogolók zóna

A 2010-es évek második fele nem csak Hollywood-ban, de a játékiparban is a rebootok és folytatások időszakává vált, mely tendencia természetesen a mai napig tart. 2016-ban beállt a sorba a dán IO Interactive is és egy méltán népszerű, nagy múltú sorozatot, a tetovált tarkójú bérgyilkos, a 47-es ügynök kalandjait feldolgozó Hitmant élesztette újjá a négy évvel korábban, vegyes fogadtatásban részesülő, eredeti sztoriszálat lezáró Absolution után. Hogy ennek mennyi értelme volt, az a cikk végére számotokra is ki fog derülni – már amennyiben még nem ismeritek a játékot.

A teljes tesztet itt találjátok: https://www.kritizator.hu/halotti-tar-hitman-teszt/

A 2017-es Watch Dogs 2 kb. ugyanott veszi fel a fonalat ahol elődje befejezte, de szinte teljes egészében szakít az első rész sötét, depresszív, és kimondottan erőszakos, személyes, thriller-krimi jellegű stílusával és helyette korunk popkultúrájának színes, vibráló, csillogó, mémektől és emojikkal hemzsegő, lájkvadász világába helyezte át az egészet. A helyszín pedig ezúttal a szerepre tökéletesen alkalmas San Francisco. Csapjunk is bele a lecsóba és a legnehezebb részébe a kritikának. Szóval ízlések és pofonok, kinek mi tetszik, ugyebár és állítólag a Watch Dogs 2 eladásai a kiadót igazolják, de szerintem ez a Watch Dogs 2 talán egyetlen, de mindenképp leghatalmasabb hibája. Végig azt éreztem, hogy a játék önmagát sem veszi komolyan, a karaktereknek, a történetnek, a küldetéseknek és úgy az egész hóbelevancnak köszönhetően egy hatalmas ripacskodásba megy át az egész játék, ami ennek ellenére mégis szórakoztató tud lenni és még a történetmesélés is meg-meg tud csillanni a filtereken keresztül.

A teljes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/lajkvadasz-hackerek-watch-dog…

A játék természetesen a Marvel univerzumban játszódik, de fontos, hogy nem az MCU-ban (Marvel Cinematic Universe), így tehát a filmek nem befolyásolják a történteket. Bizonyos karakterek élnek/meghaltak/máshol vannak, mást csinálnak a mozikhoz képest, így tiszta lappal indul a kaland. A GotG csapatát természetesen ugyanazok a karakterek alkotják, így megmarad az egymás közötti civakodás is, ami még annál is viccesebb, mint amire számítottam. A történet igaz kicsiben kezdődik, de ahogy haladunk előre, enyhén szólva is kiterjeszkedik a színtér. Ugyan nem egy világrengető művészeti zsenialitás, de egy nagyon szépen kidolgozott, nagyon GotG-hez hű történetet és karaktermotivációkat, fejlődéseket kapunk. Ezen kívül rengeteg ismert Marvel karakter megjelenik, olyanok is, akik az MCU-ban nem – őket nem sorolnám, hogy elkerüljem a spoilereket.

A teljes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/star-lord-legujabb-kalandjai-…

Manapság a remake-ek, rebootok és a régóta érő (de kevéssé indokolt) folytatások korát éljük a szórakoztatóiparban. Ezt a trendet természetesen a videojátékkiadó cégek is felkapták és az utóbbi években sorra jelennek meg az ilyen jellegű játékok, melyek hol rosszabbul, hol jobban sikerülnek. Legszembetűnőbb példa a Modern Warfare, melynek klasszikus epizódai igen komoyl remaster verziót is kaptak (melyek szinte tekinthetők remake-nek is), aztán pedig jött a 2019-es, nagy sikerű reboot. De említhetnénk a Mafia zseniálisra sikeredett újraalkotását is. De bőven akad még olyan játék, mely megérdemelné, hogy új erőre kapjon, némileg modernizált formábab. Az alábbi listánban pedig ilyen címeket próbálunk összegyűjteni.

A teljes cikket itt találjátok: https://www.kritizator.hu/10-regi-jatek-ami-remake-et-e…

Az elmúlt félévben felvettem egy kurzust, a Filmes alapismereteket, amely mélyebben megismertetett a filmszinkron világával, a szinkronfordítással, a Blake Snyder féle filmes zsánerekkel és a klasszikus filmelemzéssel. Ennek eredményeképpen a félévet egy beadandóval zártam, aminek témája a blogon is gyakran előkerülő, nagy kedvenc szamurájfilmem, „Az utolsó kardvágás” lett. Noha erősen eltér azoktól a munkáktól, amiket általában láthattok tőlem, kicsit kötöttebb, és kevésbé a filozófiára helyezi a hangsúlyt, úgy gondoltam, talán számotokra is érdekes lehet ez az elemzés: vagyis a vizsgaidőszak margójára „Az utolsó kardvágást” hoztam, a Blake Snyder féle beat sheet és filmes zsánerek alapján szétszedve, némi karakterológiával kiegészítve.

https://todaywiggin.blogspot.com/2022/01/vizsgaidoszak-…

Szerintem azzal nem okozok meglepetést senkinek ezen az oldalon, ha azt mondom, imádom a mitológiát. Legyen szó a görög istenek furcsa házassági viszonyairól, az egyiptomi halálkultuszról, a néhol idegen és kaotikus, de lenyűgöző, és mély karaktereket felvonultató indiairól, vagy a harcias, és iszonyatos információmennyiséget tartalmazó japánról. Valahogy azonban a kínai mitológiával eddig szépen elkerültük egymást, még annak ellenére is, hogy a kultúra maga a Mo Dao Zu Shival már bevonzott, és azóta túl vagyok már pár bájos wuxián, egy művészi kivitelezésű donghuán, és határozottan állíthatom, nagyon is az én világom. Most viszont itt az ideje, hogy egy kínai mítoszba ássuk bele magunkat, mert a mai téma a 2019-es Ne zha zhi mo tong jiang shi (továbbiakban csak Nezha) c. rajzfilm, illetve a 2021-es spin-offja… folytatása… remake-je… ugyanannak a mítosznak a feldolgozása… igazából nem is tudom, melyik a leghelyesebb ezek közül, de a lényeg, hogy a címe „Az újjászületett Nezha”, vagy angolul „New Gods: Nezha Reborn”…

Avagy végre megint aktivizáltam magam, és egy összehasonlító kritikát hoztam két Nezha feldolgozásról:
https://todaywiggin.blogspot.com/2022/01/nezha-es-nezha…

Be kell vallani, hogy bár sok hibája volt a GTA IV-nek, a Saints Row 2 sosem tudott kilépni az árnyékából. Az első hónap végén lesújtó eladási számok jelentkeztek, és bár a kritikák nem voltak olyan rosszak, mégis jobb fogadtatásra várt a kiadó THQ. A probléma véleményem szerint az volt, hogy a bandaháborús történetek kicsit már lerágott csontnak tűntek a GTA:SA-után, és annak bizony egyik rész sem ért a nyomába, sem történet, sem karakterjellemek tekintetében. A sok összehasonlítás ellenére mégis van egy nagy különbség, a GTA IV egy picit komolyabb játékmenettel rendelkezik, míg a Saints Row-ban elpoénkodják a készítők a játék egyes részeit.

„Semmiképp nem állítom, hogy a Mátrix: Feltámadások rossz film. Csak számomra olyan volt ez a mozi, mintha egy fanfictiont látnék a képernyőn. Árad belőle a szeretet a sorozat iránt, tele van nosztalgiával és humorral, és meg-megcsillan benne a megcsömörlöttség a rohanó, rebootokat és folytatásokat tömegével gyártó filmipar irányában, még úgy is, hogy a film ezzel kicsit önmagának is görbe tükröt mutat. De ahogy sok jó fanfictionnél is, az ember megdicséri az írót, de nem könyveli el kánonnak a munkáját, úgy én is hasonlóan tekintek a Feltámadásokra…”

Karácsony után, újév előtt egy újabb kritikát hoztam:
https://todaywiggin.blogspot.com/2021/12/matrix-feltama…

Eredetileg sok független bejegyzésből indult ki ez: szerettem volna alkotni egy bejegyzést Near-ről, ha már ennyit Death Note-oztam a blogon, volt az a reményem, amit végül idő hiányában nem tudtam megvalósítani, hogy havi egy Dűnés bejegyzést is hozok, és akkor már akartam írni II. Letóról, valamikor elkapott az érzés, hogy a Gyűrűk Uráról, és Frodóról is beszélni akarok… és ahogy elég kis cikk kezdemény gyűlt össze, tudatosult bennem, hogy igazából összegyűlt a számítógépemen tíz olyan figuráról alkotott véleményem, akik nem kimondottan kedveltek a fandomjuk körében, nekem viszont akár a kedvenceim közé is felküzdötték magukat. Elkezdtem töprengeni azon, hogy miért lehet ez, mit látok bennük én, mit lát vagy nem lát bennük a fandom nagy része, és ebből lett egy viszonylag hosszú, mérsékelten spoileres Top 10 bejegyzés. A sorrend elég szubjektív és bizonytalan, lényegében az alapján állítottam fel, hogy mennyire szeretem én a figurát, mennyire nehéz róla fanartot, fanficet találni a saját univerzumában népszerű figurákhoz képest, mennyire találok negatív véleményeket vele kapcsolatban fórumokon, rajongói közösségekben: de nyilván ezzel együtt sem lehet igazán objektíven listázni.

Minenesetre remélem, élvezni fogjátok a bejegyzést, jó olvasást kívánok hozzá :)
https://todaywiggin.blogspot.com/2021/11/tiz-karakter-a…

Csak sor került erre is: bár már a megtekintése utáni éjszaka nekiálltam írni, csak most jutottam el oda, hogy rendesen be is fejezzem a 2021-es Dűne kritikámat. Nem tagadom, hogy elfogult vagyok, mert tényleg nagyon régóta, nagyon vártam ezt a filmet, a regény nagy rajongójaként határozott elvárásokkal, de hatalmas élményt jelentett számomra.
A kritika erősen spoileres, és elég sok ponton említi a korábbi adaptációkat is (A David Lynch féle 1984-eset, a 2000-es és 2003-as minisorozatot, valamint néha, futólag az 1992-es videójátékot), de azok ismerete egyáltalán nem szükséges az olvasásához.

…avagy beszélgessünk az adaptációkról!
https://todaywiggin.blogspot.com/2021/10/dune-2021-krit…