Hollow Knight (2017)

Nagyon szeretném végig játszani ezt a végtelennek tűnő játékot. Hetek óta elszórakoztat és fogalmam sincs mennyi van még hátra.
Egyre erősebb leszek, de egyre nagyobb a térkép, imádom.
Pont a kellő mennyiségű kihívás van benne, nagyon izgalmas felfedezni a térképet. Jól van kiegyensúlyozva a játék, a fő ellenségek mindig egy kicsit erősebbek nálam és a charmokon kívül az segít a legjobban, ha kiismerem a támadásaikat.
A történet elég mélyen van elrejtve a játékban, ha nem olvastam volna utána nem értenék semmit.
Kíváncsi vagyok mennyivel lehet még erősebb a lovagom és mennyit ügyesedek én!

Oh, hát én imádtam ezt a kicsi bogár birodalmat!

Sötét és félelemmel teli birodalom, de valami hív ebbe a világba, hogy kifűrkésszem a titkait, a mélységeit.

Nehézség: pont megfelelő.
Kihívásokkal teli, de pont nem rémisztően.
Pici grindelés, mindenhova bekukkantani rejtett tárgyak után. Minden falat megkocogtatni, mert tényleg nagyon sok titkos törhető fal található!
Képességek megszerzése kell, azon képességek is, amik elvileg nem szükségesek a végigjátszáshoz.
Például a Monarch Wings, a dupla ugrás nem szükséges, dehát nélküle tényleg idegtépő lett volna.
A Crystal Heart képesség szükséges, és ő volt a kedvencem is, különleges élmény végigszáguldani a pályán addig, amíg nem ütközünk bele valamibe.
A DREAM NAIL! Oh, hát eddig is imádtam a játékot, de miután megkaptam a képességet, hogy az álmok birodalmát is kifürkészhessem, tényleg végleg elvesztem a játékban.

A térkép: tökéletes.
Imádok felfedezni, és ahogy nő a térkép, és újabb és újabb gyönyörű helyekre jutok el, és ahogy hirtelen összekötődnek a tájak különböző utakon, látszik, hogy gondos fejlesztői munka áll a háttérben. Az első 2-3 pálya rész adott, még fogja a kezünket a játék, de aztán hirtelen több útvonal is megnyílik előttünk, és teljesen más utakon is meg lehet közelíteni ugyanazt a részt, a játékosra bízva, ki merre fedez fel.
A kedvenceim: Queen's Gardens, Resting Grounds és City of Tears.

Alapvetően egyedül téblábolunk a Lovagunkkal, és mi nem éppen egy bőbeszédű bogár vagyunk, de nagyon hangulatos más kedves bogarakkal találkozni és beszélgetni (akik épp nem akarnak megölni minket) és különleges mellékküldetéseket teljesíteni.

Hornet tökéletes ellenpárja a mi Lovagunknak, imádnám a folytatást is, a Silk song-ot Hornet főszereplésével, ha végre elkészülne.

Cuki volt Grubfather-nek gyűjteni a kicsi elveszett hernyóit.

Cornifer the Cartographer szimplán a leghasznosabb bogár a megvásárolható térképeivel.

Millibelle the Banker meg.. khm.. hát aki adott neki Geo-t, legközelebb kétszer is meggondolja, hogy bízzon-e a bankárokban..

Az egyik kedvencem a gyorsutazásért felelős Last Stag volt, akit minden állomáson kikérdeztem, hogy mit tud arról a helyről. Úgy meghatódtam, amikor elvitt a Stag Nest állomásra, és ott beszélt a múltjáról, és hogy érzi, hogy még vannak hozzá hasonló bogarak. Innentől kezdve a neve Old stag-ra változott.

A Grey Mourner története szomorú, és a teljesítése a legnehezebb, nem is tudtam megcsinálni. Megkér, hogy vigyünk el a szeretője sírjára a Királynő kertjébe egy virágot. De ez egy Delicate Flower, nagyon törékeny. Stagway-t, dreamgate-t nem lehet használni, mert eltörik. Sőt, ha bármilyen damage-t kapunk, akkor is eltörik.. Nem jutottam messze vele.. A Delicate Flower-t több npc-nek is oda lehet adni, sőt, ha a Godseeker-nek adjuk a Junkpit-ben, új ending is elérhető.

Én az alap befejezéshez jutottam el, nem olvastam játék közben annyi spoilert, csak utána. De így is nagyon sok mindent teljesítettem a további „nehezebb” befejezésekhez, de utána olvasás nélkül nem lehet rájönni, mit kell pontosan csinálni. (ez is olyan Darks Souls stílusú)
Mivel a játék nem fogja a kezed, hova kell menni és mit kell csinálni, ezért csak keresgéltem, mindenhova elmentem, ahova tudtam.
Sok hely nem is kötelező az alap befejezéshez, de ez maradjon a speedrun-osoknak.

Így körülbelül 10 óra játékidő után (a Fungal Waste pályarésznél tartva) értékelve:

60 óra után, amikor már csak a főboss és a White Palace/Path of Pain és a Godmaster tartalom van hátra, a véleményem ugyanaz. A boss fightok marha jók, de mint játék, nekem túl szétesett volt.

Annyira hype-olt volt ez a játék, és általában én szeretem a felfedezős-platformer játékokat (vagy csak úgy hittem), valahogy nem találtam meg a közös nevezőt a Hollow Knighttal. Nem feltétlenül rossz játék, de nem értem a nagy éljenzést körülötte.

Pro:
– A rajzolás és a szörnyikék és a pályák designjai – Egyszerű, de mégis olyan hangulatos a képi világ.
– A soundtrack
– Valami eszméletlen nagy a világ, amit fel kell fedezni. Teljesen meglepődtem ezen egy indie játéknál.
– A boss harcok.
– Jól átadja egy elhagyatott világ hangulatát, olyan érzésem volt játék közben, mintha egyedül mászkálnék egy sötét folyosón.

Kontra:
– Számomra a történet, még ha felületes és nem mély is, lényeges egy játékban. Legalább egy mondatban tudjam összefoglalni, mit csinálok, és miért érdekel engem ez a karakter. Csak sima játékmechanikai dolgokkal engem nem lehet megvenni. Nem várok ám el mindentől filozófiai mélységeket, de egyszerűen nem érdekel a karakter, nem érdekel, mi a cél. Lehet, mert pont most olvasok játéktervezési könyveket, de nyilvánvaló negatívumnak hozzák fel, hogy ha a nyitó incidensnél a helyzet nem érdekes, sokan le fogják tenni a játékot, és én sem érzem, hogy ez magával rántott volna.
– Nagyon lusta, casual játékos vagyok, egész egyszerűen nekem a Hollow Knight vért izzasztóan nehéz (szépen fogalmazva). Van akinél ez plusz pont, tudom, de nagyon egyetértek azzal a véleménnyel, amit olvastam, hogy a Hollow Knight olyan, mint egy betonfal, amibe belevered a fejedet. Néha élvezem játék közben, de nagyon sokszor nagyon nem.
– Nincs semmiféle játékmechanikai magyarázat – jó, valamennyit kapunk a charmokról, hogy fel tudod venni, de csak mentési pontnál (amik szerintem marha rossz helyen vannak), de pl. ha jól olvastam utána, többet is fel lehet venni, mint amennyi charm notchunk van csak több sebzést kapunk be akkor harcnál? Az, hogy hogyan kell átugrani bizonyos dolgokon, nincs véletlenül sem elmagyarázva, míg a focus használatát bemutatják meg egyéb képességekét is, azt, ami fontos bossok legyőzésénél vagy sima továbbjutásnál nekem nem volt kitalálható intuícióval.
– A mentési pontok – számomra az, hogy a legelején kezdtem először ismételten, és át kellett rágnom magam ugyanazokon a helyeken, nagyon unalmas volt. Megértem, hogy nem kell mindig ott kezdeni, ahol meghaltál, de másik zónában? Vagy amikor a boss harcnál meghalsz és megint ugrálj el oda veszélyes helyeken át, hogy még csak ne is teljes élettel menjél a boss ellen…
– A cuccokat, amiket megvehetsz, nem tudod micsoda. – Mask shard, soul shard, ha nem olvasok utána, nem tudom mit csinál, és hogy kell-e egyáltalán nekem.
– A térképet és az iránytűt is meg kell venni. Az iránytű (amivel egyáltalán LÁTOD, hogy hol a karaktered a térképen) egy charm notchot felhasznál, ami nagyon kéne az elején. Arról ne is beszéljünk, hogy a geo (a játék pénzneme) random szétszóródik, ehhez is vehetsz charmot, hogy ne tegye, de ugye az is a védekező-támadó notchaidból vesz/venne el.
– Tartogassuk a geot, amit nagyon könnyű elveszíteni, mert a játék legelején vannak vendorok. (Elvileg vannak máshol is, de a legelsők ott vannak, oda vándorolnak.) Oda visszasétálni, átvágni magunkat az ellenségeken… közben meghalni és elveszíteni az összes geot, nem egy jó érzés.
– Ugyan van fast travel, de mivel ezeknek a pont jelzőjét is meg kell vásárolni, vagy megjegyezni a helyeket, (plusz pénzzel felnyitni eleve a pontokat), nekem az elején túl nehézkes volt a használata. Most már jobban belejöttem. De néha akkor se segít számomra.
– Minden lény, ha töltőképernyőn jársz, újraspawnol, ami hagyján, legyen, de amikor huszadjára kell ugyanazon a helyen végigmenni, nekem unalmas volt. Főleg, hogy annyira nem erősödött a karakterem, hogy ne jelentetnének nehézséget.
– Leeshetsz – bár tudsz lefelé nézni, de nem képernyő szélességen át – és random elveszíthetsz életet, mert oopsz, alattad savas tó van, nyolc képernyőnyi zuhanás után.
– Ellenfél harcolás közben töltőpontra eshetsz, onnantól pedig újra felhealelődik az ellenfél. Vagy újraéled. Egyszer sikerült geo után belemennem egy töltőpontba, mert oda érzékelte a játék… Pedig csak a széléhez értem hozzá.
– Nem tudod, mi kell ahhoz, hogy tovább juss, és már az első zónánál feladtam volna, mert hiába mentem minden kivezető úthoz, sehol nem tudtam tovább jutni, az ellenfelet nem tudtam legyőzni. Ja, nem is lehet, egy képesség nélkül, amit simán ki tudsz kerülni és nem megszerezni… (Tudom, a játék lényege a felfedezés, de amikor 5-ször körbejársz mindent, és muszáj megnézned neten, mit hagytál ki… nekem nem szórakoztató.)
– Apró nitpick: Nem hiányolom a szinkronszínészeket minden játékból, és tudom, hogy indie, de ha már ilyen sim-szerű nyelven beszélnek a karakterek, beszélhetnének valamivel tovább. Valamiért úgy zavart, hogy két oldalnyi szöveget egy kis hang kísért. De ez aztán nem jár pontlevonással. :P

Szerintem az értékelésből is látszik, hogy én speciel nagyon béna vagyok egy ilyen játékhoz, tudom, tudom, git gud, és mivel történeti és más elem nincs nagyon benne, ezért nekem annyira nagy élményt még nem nyújtott. Azért folytatom, mert sokan mondják, hogy ha belejössz, élvezetesebb lesz, és a végefelé értelmet nyer a sztori. Meg makacs vagyok, na. Nem fog pár bogár kifogni rajtam. :P (Úgyhogy a csillagozás még változhat, de egyelőre egy erős 6-os.)