Resident Evil Village (2021)

Sose voltam Resi van, elnéztem másokat, ahogy játszottak a korábbi részekkel, de sosem nyűgözött le, bár az első rész remake-jét mindigis nagyon atmoszferikusnak találtam.
A Village azonban más volt. A trailere nagyon megfogott. A nagytöbbséggel meg a férfinéppel ellentétben engem nem a nagydarab vámpírnő miatt fogott meg, hanem hogy az egész úgy néz ki, mint egy Tim Burtonös gótikus mese. Tulajdonképpen úgyis kezdődik. Van itt egy kisfalu az erdő közepén, egy hatalmas, félelmetes kastély, melyben „vámpírok” élnek, a falu határában „vérfarkasok” osonnak, egy torz „mutáns” a közeli mocsárból figyeli főhősünk minden lépését valamint egy gonosz „boszorkány” is bekerül a képbe, akinek valamiért nagyon fáj a foga a főszereplőnk gyerekére. Az előző résszel is játszottam, de az messze nem fogott meg annyira, mint ez a játék, de ez csak azért vált olyan nagy kedvencemmé, mert olyan hihetetlenül gótikus a hangulata, amit azért nem egy Resi játéktól vár az ember. Simán újrajátszós, az elsővel ellentétben. Baromi jó az atmoszférája és a hangulata. Mintha egy rémtörténetben csöppentünk volna, épp csak minden szörnyre van tudományos magyarázat.

Eszméletlen jól kikevert mixtúra, ami közben a maga lábán is betonbiztosan megáll. A Resident Evil Village tovább építi vissza a sorozat nimbuszát, amit 4 éve a RE7 ásott ki a sírból. Oda meg vissza voltam érte!

Két lényeges alappillér kell, hogy úgymond a nívós Resi élmény meglegyen. A hangulatteremtés, és a szórakoztatási faktor. Ha az előbbi jócskán redukálódik, akkor csak az utóbbival tud profitálni az aktuális epizód. Hangulat terén a modern érában voltak minőségbeli zuhanások, mert a horror jelentősen alá volt rendelve az akciónak. Utóbbi nem baj hogyha van, csak ne nyomja el az előbbit. A RE7 pedig pont azt hozta vissza, amit az ősfanok (köztük én is) totál elveszni láttak. A túlélő horrort. Az előzetesek és a demók alapján mégis úgy tűnt, a Village sokkal inkább a RE4 sémájára alapoz szervesen, a horror-akció határmezsgyéjén tökéletesen egyensúlyozva. Végeredményben pedig nemhogy nem érződik olcsó copypaste-nek, de csúcsra járatja saját kialakított közegét.

Atmoszféragenerálásban első osztályú munka. Egy olyan masszívan élő, lélegző, változatos, részletgazdag helyszínt varázsoltak, a büntető RE Engine-nel, ami valami elképesztő. Olyannyira, hogy még a kirekesztett, félelemben tartott helyi túlélőket is bemutatják egy rövid időre. Amire viszont abszolút nem voltam felkészülve, hogy mekkora is ez a terület. Túlzás nélkül, Resi játékban ennyire még soha nem merültem el a felfedezés élményében, óriási flow érzés volt átkutatni még a legutolsó pottyantós WC-t is. Egyszerűen képtelen voltam ezzel betelni. Annyi rejtett kincset, korábban be nem járt helyet lehet kitaposni, átnézni, amik mellett könnyedén el is haladhat az ember. Szerintem RE gameben ilyen sokszor még nem használtam a térképet. Azonban picit hátrány, hogy ha elhagytam valamit, utólag nem mindig engedett vissza. Hiába vannak megjelölve pirossal a belső terekben lévő, eldugott tárgyak, volt olyan alkalom (pl a kastély tetőterén), hogy 20 percig csak azt kerestem. A kinti területeknél még ez a jelzés sincs meg, így simán előfordult, hogy magam mögött hagytam egy-egy értékes item-et.

A hangvételéből adódóan a Village máshogy kezeli a horrort, mint a RE7. Nem annyira nyomasztó, nem mindig van arcba tolva, de végig folyamatosan ott lappang, amire a morajló zene (de még inkább mikor csak baljós zajok vannak) rápakol pár lapáttal. Sosem volt a széria osztályrésze a mélyenszántó, komoly érzelmeket kiváltó történet, de a maga keretein belül ki tudott alakítani egy sodró lendületű, magával ragadó hatást, minden hülyesége, következetlensége ellenére. Itt ez még megvan toldva pár bizarrnak ható csavarral is.

Logikát és realista megközelítést gyakran figyelmen kívül hagyva létezett mindig a cselekmény, elég csak a faramuci gépi mechanizmusokra gondolni, amik a továbbhaladáshoz kellettek. Ezek az elemek ebben is nagy teret kapnak. A RE7-től datálva a készítők rendre erős kezdést durrantottak, ez alól a Village sem kivétel. Ethan figuráját kellően mélyítették, ugyanakkor groteszkbe hajló szituációi, elmés egysorosai újra itt vannak. No, de az antagonisták felvonultatása, frakcióik ábrázolása vitte a show-t. Kiemelném azt a jelenetet, mikor főhősünk előtt ott vannak mindnyájan és élvezet volt figyelni, ahogy viszonyulnak egymáshoz, milyen ellentétek, nézet különbségek vannak még ezen az ördögi körön belül is. Ezek ugyan apróságok, de szerintem pont ezektől lesz több az élmény.

Az ötletes puzzle feladványokkal sincs híján a játék, ahogy a kereskedő, Duke funkcióját is kreatívan gondolták tovább a RE4-es eladóhoz képest. Vicces volt, ahogy egy félmondat erejéig még meg is említi Duke és konkrétan a barátjaként hivatkozik rá. És nemcsak a korábbi részekkel kapcsolatban vannak apró utalások, akár feljegyzésekből vagy tárgyakból, hanem filmes referenciák is olykor bevillantak (The VVitch, Sinister, The Ring, Underworld, Van Helsing, stb.)

Ami először fura volt, a már korábban említett váltás az utolsó kb 1,5 óránál. Önmagában nézve szórakoztató, csak a korábbi töltényspórolós, túlélésre fókuszáló metódus után nem igazán tudtam rákoncentrálni erre a stílusra. Aztán ahogy visszagondoltam erre a szegmensre, el tudtam fogadni, mert a sztori szempontjából van mögöttes motiváció, és ahogy alátolják az 1. trailer zenéjét, az adott egy jókora plusz adrenalinfröccsöt. Btw a The Mercenaries alatt is pokoli jól működik. Pláne ha beleveszem azt, hogy a játék félelemkeltésben erősen kompenzál a Beneviento kúriával, ami a sorozaton belül csont nélkül az egyik legparább szekvencia, akkor ez az akciódúsabb szakasz is igazából élvezhető.

Verdiktként, a Village nálam feliratkozott a széria egyik legjobbjává, a hangulatteremtés és a szórakoztatás együttes remekműve. A sorozat 25 éves távlatát végignézve, pedig ez több mint bravúros eredmény. Az biztos, hogy vevő leszek a folytatásra, amilyen cliffhangert hagyott a stáblista utáni jelenetben, és bár korábban szkeptikus voltam egy esetleges RE4 Remake-kel, ha ilyen mértékű alapossággal tesznek hozzá, akkor tárt karokkal várom.

Az előző részhez képest látványosan visszavett a rettegős szakaszokból, és érezhetően többet „kell” lövöldözni, miáltal inkább egy FPS-re, mint klasszikus RE játékra hajaz (Ettől függetlenül itt is szenvedtem picit a lőszerhiánnyal.), egy ponton pedig még amolyan természetfeletti COD érzetét is kelti, mégsem találom rosszabbnak. Egyszerűen más. Ettől függetlenül piszkosul hangulatos és könnyedén magával ránt a kissé misztikus tálalás, de a játékmechanikákon is csiszoltak itt-ott, a bossok talán még szórakoztatóbbak, mint a megboldogult Baker család tagjai, főként Heisenberg és Dimitrescu, ráadásul olyan fordulatokat dobáltak a végére, amik még az előzmény történéseit is teljesen felrúgták.
Feszültség terén tehát ugyan nem ér föl Ethan korábbi kalandjához, helyszínek, karakterek és cselekménye terén azonban szerintem javult picit, szóval bőven kárpótolt a kisebb veszteségért. A backtracking persze néha még mindig szörnyű és többször vesztem el kissé a térképen, de ez valószínűleg csak egyéni bénázás, így nem hiszem, hogy másnak nagyobb gondot jelenthetne.
Hosszát tekintve amúgy egy átlagos darab. Rohanással valószínűleg kevesebb, mint 10 óra alatt kijátszható, míg nekem szöszöléssel, egy-egy mentés visszatöltésével, és a térkép szinte teljes átkutatásával 13 órámba telt a stáblista után bevágott statisztika szerint.
Ami PC-n a technikai oldalt illeti, még a közel 10 éves gépemen is egész szépen elfutott medium grafikán, (bár a hang valamiért csúszott az átvezetők alatt) illetve bugokba se botlottam, szóval optimalizáció terén ismét kitettek magukért, amiért „budget gamerként” külön hálás vagyok.
Összegezve: A széria kedvelőinek kötelező darab, de igazából RE szüzek is simán adhatnak neki egy esélyt… persze csak a 7. rész után.
ui.: Fölhívnám a figyelmet, hogy a kezdetben megszerzett állati húst nem érdemes eladni a Duke-nak, mivel később elérhetővé válik nála a főzés opció… sajnos én későn tudtam meg. Emellett pedig érdemes átböngészni az achi listát, mielőtt belevágtok, mert anélkül elég sok apróság felett el lehet siklani, és néhány pótlására már csak újrázásnál nyílik lehetőség.