Control (2019)

Egy újabb definitív játékélménnyel lettem gazdagabb. Minden egyes másodpercét imádtam!
Objektíven nézve valóban bele lehet kötni (kissé következetlen térkép, nehezen értelmezhető sztori stb.), DE(!) ez az ízig-vérig sci-fis atmoszféra, a zseniálisan innovatív, intenzív harcrendszerrel egy audiovizuális csodát hozott, amivel egyszerűen nem tudtam betelni. Persze van benne gyakran Silent Hill-t megidéző bizarrság, szürrealitás, de pont ezért is működött borzasztó jól nálam, mert el tudta érni ezzel a játék, az ismeretlen, kézzel meg nem fogható fenyegetettséget.
Az Oldest House számomra abszolút kult helyszínné vált. Valami irgalmatlan sok titkos helyet fel lehet benne fedezni a mellékküldetések által, amiket általában lehengerlően izgalmas bossharcok követnek. Jesse Faden az egyik legbadass-ebb főhősnő ever. Fantasztikus kiállása, határozottsága, tekintélyes jelenléte van neki, miközben az érzelmei is motiválják őt előre. A fejlődési rendszer remekül meg van oldva, az AI kiváló, a fizika valami embertelenül káprázatos, a puzzle feladványok pedig ötletesek. A Take Control zenéért az Ashtray Maze-es pályarész alatt pedig egy életre hálás vagyok, csont nélkül instant klasszikus jelenet.
All-time kedvenceim közt a helye.

Update: Azóta kijött a The Foundation DLC és ott szintén lett egy kultklasszikus rész a Swift Platform mellékmisszió. Az alatta megszólaló ízig-vérig retro hangulatú zene (Retrowave), a Take Control mellett hatalmas kedvenc lett.

Update 2: Most, hogy végigvittem az AWE DLC-t is, a Remedy rendkívül ügyesen, érdekesen, de legfőképpen koherensen szőtte bele az Alan Wake univerzumát és kvázi készíti elő nagy eséllyel annak folytatását. Borzasztóan élveztem ezt a kiegészítést is, és most fordult elő velem először a játék során, hogy be tudott paráztatni, nem is akárkitől. Le a kalappal! Ezekkel a megoldásokkal csak még jobban erősödött bennem, hogy ez a game zseniális.

Én nagyon szeretem a Remedy játékait, az első Max Payne a mai napig az egyik nagy kedvencem, de ez valami borzasztó volt! A Quantum Break sem volt már egy akkor eresztés, de ott a karakterek, meg a történet elvitték a nem túl izgalmas játékmenetet. Kezdjük ott, hogy történet az nincs. Pontosabban van, de a játék úgy tálalja, mintha nem akarná, hogy megtud. Alapból in medias res kerülsz bele és végig ilyen marad. E mellé sajnos a karakterek is semmilyenek. Kettőt jegyeztem meg azért, mert az egyik Max Payne (Igazgató), a másik meg Alan Wake (Dr. Darling), de legalább az utóbbin láttam, hogy rendkívül élvezte azt, amit csinált. Hihetetlen, hogy ezt is Sam Lake írta! A játékmenet rém unalmas, a Quantum Break-é is repetitív volt, de ez bőven alul múlja. Szerintem a Remedy-nél valakinek nagyon tetszett az Eredet című film látványvilága és arra akartak felhúzni egy játékot, csak ezen kívül minden más elemet takarékra tettek.

Az első két óra után mondtam magamnak, hogy ez ennyi volt, de utána olvasva láttam, hogy a második DLC Alan Wake témájú, ezért erőt vettem magamon. ÉS az a vicc, hogy a két DLC kampány sokkal jobb, mint a főtörténet szál. Sokkal több kreativitást tettek bele ebbe a két plusz tartalomba, mint az alapjátékba! Az első, az inkább akció központú, míg a második, amiért tényleg megérte végig szenvedni az egészet, a Bright Falls-ban történt eseményekre fókuszál. Nagyon jó volt újra Alan Wake-t látni (még ha kicsit máshogy is néz ki). Tetszett, hogy itt feltűnik a „Sötétség” is és a főellenség is hozzá kapcsolódik. Nem gyengén lengeti be egy lehetséges Alan Wake 2 reményét és remélem egyszer el is fog készülni. Egyedül annak nem örülök, hogy ezzel a marhasággal akarják összefűzni, ami a Control-ban szerepel, de remélhetőleg majd csak említés szintjén teszik.

Összességében a Control-t nem ajánlanám senkinek! Számomra csalódás! Sokkal több és sokkal jobb akció játékok vannak, sokkal jobb történettel. Ha nem lett volna a két DLC, akkor csak 3 csillag.

Az ultimate editiont játszottam végig ezúttal (évekkel ezelőtt az epc-en a normál kampányt már végigvittem, most steamen játszottam), a normál kampány végjátékától viszont ez abszolút kínszenvedéssé vált, mert elkezdett lefagyogatni a játék, de úgy, hogy a gépet is lefagyasztotta. Egy csomó trükköt kellett bevetnem, de a legtöbb csak ideiglenes megoldást jelentett, de végül sikerült végigvinnem. Sajnos a teljes kimaxolást nem valószínű hogy megcsinálom, egy-két gyűjtögetős acsi miatt, a Foundation DLC-nél teljesen elszúrták ezt, mert amúgy nem követeltek száz százalékos teljesítést sehol máshol a játékban a gyűjtögetésben.

Én nem tudom, mi csúszott nálam ennyire félre, mert miközben érdekelt a Control világa, és maga a történet, annyira untam játszani a játékot, hogy még a fele előtt abbahagytam. Nagyon sajnálom, hogy a játékélmény nem tudott behúzni jobban, így az elrejtett történeteket se olvastam el, csak néztem egy videót magáról a történetről végül. Pedig sok minden tetszett benne, az egész másik világ vagy a tárgyakhoz kötődő magyarázatok. Én nem tudom, hogy a főszereplő mimikája & beszéde hogy volt ennyire furcsa, amikor megszólalt néha elnevettem magam azon, hogy halál magabiztos tolja magát, de amint megszólal, valahogy elveszik a varázs.