The Legend of Zelda: Breath of the Wild (2017)

El sem hiszem, hogy a végére értem. Lassan négy éve, hogy megvan nekem ez a játék. Az elmúlt években kétszer is próbálkoztam végigvinni, de egy idő után valahogy mindig beleuntam és félbehagytam. Időnként azért eszembe jutott, hogy jó lenne újra nekifogni, a végső lökést a Tears of the Kingdom idei megjelenése adta, így harmadszorra is belefogtam és ezúttal kitartottam a végéig. Hogy megérte-e? Szerintem igen. Bár brutál hosszú volt a végigjátszásom, de ez nem feltétlen a játék hibája, sőt. Egyébként jóval gyorsabban is ki lehet vinni és talán ez az egyik erőssége ennek a játéknak, hogy abszolút a saját tempódban haladhatsz benne, semmi nem kötelező. Ha akarsz gyűjtögetsz, ha nem, akkor nem. Ha akarsz, a lehető legalaposabb módon készülhetsz fel a végső harcra, ha nem, akkor nem. Ha, akarsz utána mehetsz a sztorinak, ha nem, akkor nem. Azt hiszem kellett nekem egy kis idő, mire felfogtam ennek a szépségét.
A játékban legjobban nyilván a Shrine-okat szerettem, imádtam a puzzle-öket, amelyeknek egy jó része nem feltétlen volt könnyű. A készítők ezen a téren remekül használták ki a játékmechanikákat. A Divine Beastek felszabadítása is szórakoztató volt. Két dolgot tudok felhozni hibaként, az egyik a sztori, ami egy kicsit gyenge volt szerintem.
A másik, hogy a cutscenekben időnként megszólaltak a szereplők, utána meg csak a szöveget olvashattam a képernyőről és egy-egy jelenetben mindkettő előfordult, ami így szerintem elég béna megoldás.
De összességében remek játékélmény volt és még szerencse, hogy vár rám a polcon a Tears of the Kingdom. :)

Ennél profibb játékot még nem láttam. Lassan haladtam vele, de a szünetek ellenére játék közben kb egy második élet volt. Nem szívesen hagytam ott Hyrule ösvényeit, de hát kijött a 2. rész…

Körülbelül 80 órám van már benne, de még messze nincs vége a játéknak. :) Hyrule világa hatalmas, gyönyörű és rengeteg tennivaló van benne. Ami 80 óra után sem válik unalmassá. Ami nálam nagy szó mert egy kezemen meg tudnám számolni hány nyílt világú RPG-t játszottam végig az elmúlt évtizedben. A legtöbbet a repetitív mellékküldetések vagy a unalomba űző gyűjtögetések miatt hagytam félbe. Persze a Zeldában is rengeteg gyűjtögetnivaló van csak a Korok magokból van legalább 900 elrejtve. De ezek megtalálásához igencsak szemfülesnek és kreatívnak kell lenni. Nagyon figyelni kell a játékban a szokatlan és eltérő dolgokra, mert azok általában valamit rejtenek. És ettől válik igazán szórakoztatóvá és kikapcsolóvá a gyűjtögetés. Emellett nincs tapasztalatpont gyűjtés újabb és újabb szörnyek legyőzésével, persze itt is meg kell küzdenünk különböző ellenfelekkel de leginkább azért hogy pótoljuk elhasznált fegyvereinket és eszközeinket. Az igazi fejlesztéshez szentélyeket (Shrine) kell meglátogatni, ahol különböző kihívások várnak kalandorunkra. Van hogy csak le kell győzni a szentély őrzőjét vagy valamilyen logikai fejtörőt kell megoldanunk Link képességeivel és a fizika törvényeit kihasználva. Ami valami elképesztően jól megvalósítottak a fejlesztők, hogy a fejtörőket többféleképpen is megoldhatóak. És még számos dolgot mondhatnék a játékkal kapcsolatban. Sok-sok pozitív dolgot. :) Számomra a Legend of Zelda: Breath of the Wild a legjobb RPG játék amivel valaha játszottam. Ezért már megérte befektetni a Switch konzolba. Bár nem ez az egyetlen zseniálisan jól sikerült játéka a Nintendo-nak. :) Csak ajánlani tudom.

Amint lesz időm, hosszabban kifejtem, de röviden elég annyi: A JÁTÉK!

Egy apró hátrányát tudnám megemlíteni: a narratíva lassú és rövid. Nagyon. De annyi minden ellenpontozza, hogy egy fél csillag levonást sem érdemel ezért.