Life Is Strange 2 (2018)

Az első rész hangulatos, szívhez szóló, remek szereplőkkel.

A 2. részben sem csalódtam.

Sőt, ez a Road movie stílus kifejezetten tetszett, így mind az 5 fejezetnek más hangulatot tudott adni, ahogy haladtunk a sztoriban, egyre sötétebbet.
Már a 'Prologe' történése (spoiler) is meglepett, nem spoilereztem semmit előtte, hagytam, hogy vigyen a sztori.

Episode 1: Roads
Hangulatos bújkálás erdőben, nehéz körülmények között kell túlélniük, egyedül; miközben Daniel próbálgatja a telekinetikus képességeit.
Találkoznak Brody-val, egy segítőkész ismeretlennel.
Daniel szerez magának egy kiskutyát, Mushroom-ot, akit szeretettel nevelnek, kell egy kis barát ezekben a nehéz időkben. De ebben a fejezetben el is veszítik egy puma által, olyan szomi rész ez.
Megvan a céljük, Mexico, Puertos Lobos.. már csak el kell érniük.

Episode 2: Rules
Egy Beaver Creek nevű kisvárosban kötnek ki, ahol az anyai nagyszüleik élnek. Kiderül, hogy valami rossz dolog történt régen, Anyukájuk elhagyta őket még gyerekként, ezért nem szívesen beszélnek róla.
Itt találkoznak Chris-sel, alias Captain Spirit-el, akivel Daniel barátságot köt. Danielnek nehéz magában tartania a szuperképességét, de Sean próbálja a helyes utat tanítgatni fiatalabb testvérének.
A rendőrség a gyerekek nyomára bukkan a nagyszülőknél, ezért innen is elmenekülnek, egy vonaton.

Episode 3: Wastelands
Egy fiatal 'menekült' csapatnál kötnek ki, sátorban laknak és egy cannabis ültetvényen dolgoznak, hogy összegyűjtsék a pénzt a mexikói utazáshoz.
Itt új barátságokat kötnek, dolgoznak, telik az idő, de aztán Daniel rossz döntést hoz a gyorsabb pénz megszerzéséhez, ami a képessége által balesethez is vezet az ültetvény főnökének irodájában.

Episode 4: Faith
A baleset után hónapokkal Sean egy kórházban ébred, míg Daniel el tudott menekülni. Sean-nek is össze kell szednie minden erejét és ügyességét, hogy legyengülve, fél szemére majdnem megvakulva, el tudjon menekülni a kórházi őrizetből.
Kocsit lop, majd benzin híján gyalog folytatva útját, ereje végén van már szinte, amikor megtalálja Danielt egy kis város vallási fanatikus hívei között, ahol Danielt szinte szentként tartják a képessége miatt, már már fogolyként. Először nem is tudja rábeszélni Danielt, hogy hagyja ott a közösséget, és folytassák útjukat.
De hirtelen felbukkan rég nem látott édesanyjuk, aki segít Sean-nak Daniel 'kiszabadításában', és a végén mindhárman tovább tudnak állni Haven Point-ból.

Episode 5: Wolves
Édesanyjuk egy kis közösségben lakik, akik lakóautókban laknak lakott területektől jó távol. Itt egy kis nyugodt időszak akad a terstvéreknek, megismerkednek az itt lakókkal, csillagokat vizsgálnak éjjelente, és tudnak az édesanyjukkal is eltölteni egy kis időt.
Itt találkoznak David-el, akit a Life is strange 1-ből ismerhettünk meg, Chloe nevelőapja.

De a testvérek ragaszkodnak a céljukhoz, Mexikóhoz. Édesanyjuk nem tart velük.

A határnál természetesen nem egyszerű, először börtönbe is kerülnek, onnan megszökve megint a határ felé veszik az útjuk, ahol rendőrök várják őket.
Daniel az erejével utat tud nyitni nekik.
És itt elágaznak a végek.
A sajátomban Sean átjut Mexikóba, de Daniel saját döntése alapján kiszáll a kocsiból, mert összességében Sean azt tanította neki, hogy a helyes utat kövesse.
És a végén ezt a két döntést, utat emelték ki, hogy kinél hogy alakult a Mexikóba való átjutás (4 féle befejezés lehetett), és hogy Daniel mit tanult az út során a bátyjától.

Nekem tetszett ez a hatalmas utazás, megkedveltem a testvéreket, mégha nem is értettem mindig minden döntésükkel, gondolatukkal egyet.
Főleg Sean-t kedveltem meg, akinek hamar fel kellett nőnie, pedig a tragédia napján még az esti bulira készülődött, és az volt a legnagyobb problémája, hogy mit mondjon a lánynak, aki tetszik neki. És hirtelen nagyon is felnőtt döntésekkel, problémákkal nézett szembe, és a kistestvére élete is volt a tét.
Daniel gyerek még, minden hisztijével, aki hirtelen szuperképesség birtokába is kerül. Hát, nem mindig kezelte jól a helyzeteket..
De kettejük között kialakult egy még szorosabb testvéri kapocs a nem hétköznapi történések hatására, és a szeretet kettejük között érződött, és erőt adott nekik.

Ez is nagyon jó volt, akárcsak a Life is strange 1. A Before the stormot én nem tekintem teljes mértékben Life is strange játéknak, mert mások csinálják mint ezt és az első részt. Attól és a True colorstól nem is várok annyit mint ezektől. Minőségi, jó szórakozást nyújtott ez a játék, és egy nagyon mély szinten mozgatott meg lelkileg, imádom.

Igazából rossznak nem mondanám, többségében azért tetszett, de érezhetően nem egy első rész szint.
Két nagy hibája van ennek szerintem:
1. 0 rejtély ami körülölelte az első részt. Itt egyszerűen kap a kistesó egy képességet azt menekülnek. Minimálisan érdekli őket, hogy miért van képessége a gyereknek. Az elején sem kérdés mi történt, ő tette vagy nem, egyszerű, mint a faék. Reméltem, hogy az anyával kapcsolatban lesz valami csavar, de nem, teljes mértékben az történt amit már az elején kijelentettek róla. Értem én, hogy leginkább a testvérek kapcsolata a lényeg, de ezt tálalhatták volna kicsit érdekesebben is.
2. Többnyire felejthető karakterek.
Sean még úgy ahogy oké, de Daniel pl kifejezetten idegesített sokszor. Ténylegesen egy elkényeztetett kis idióta volt, sok dolgát már nem lehet kimagyarázni azzal, hogy „há, de gyerek”.
A mellékkaraktereknek meg egyszerűen nem volt idejük kibontakozni, konkrétan kapott mindenki 0,5-1 résznyi szerepet aztán max egy levél vagy email formájában hallottunk róluk. A legjobb barát az első részből pl tök szimpi volt, de aztán lényegében eltűnt a süllyesztőben. Ezt sajna a többségre rálehet húzni. Az elsőben tök jó volt minden részben valamilyen szinten találkozni mindenkivel, beszélgetni egy kicsit meg hasonlók.

Ettől még persze mint írtam rossznak sem nevezhető, megvolt a maga kis hangulata és a drámaibb részei. Jó volt, hogy igazából legalább 4 (azt hiszem) befejezése van ami ténylegesen attól függ, hogy hogyan viszonyultál a tesóhoz a történet folyamán. (mert ugye az elsőben igazából a vége szempontjából édesmindegy mit hoztál korábban, mert csak az utolsó döntés számított)
Külön öröm volt a kis spoiler cameo akinek köszönhetően megtudtunk pár dolgot a LIS 1 után történtekből. (elsőnek mondjuk nem ismertem fel :D)
Ha (szintén) nem is ér fel az elsőhöz, de a zene továbbra is jó.

Nem hiszem, hogy újráznám ezt a jövőben, de egynek mindenképpen jó volt. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Az első rész a mai napig az egyik kedvencem, a Before the Storm gyalázatos volt, úgyhogy félelemmel vegyes izgatottsággal estem neki a második résznek, és összességében elégedett vagyok. Hozzá kell tennem, hogy akinek tetszett az első, annak nem feltétlenül fog tetszeni a második, olyan dolgok miatt, mint:
– nem te birtoklod a szupererőt
– sokat kell benne atyáskodni
– a döntések az utolsó kivételével egyáltalán nem lesznek gyomorszorítóak
– a történet kiindulási alapja is már elég reménytelen, egy pillanatig sem lesz az az élményed hogy „itt ez a képesség, amivel jobbá fogom tenni a világot”

Amik nagyon tetszettek a játékban:

1) Hangulatkeltés. A készítők nagyon ügyesen játszanak a grafika-hangzás-karakter interakciók összességével, és egy borzongató, keserédes, nyomasztó, de kamaszos reménykedéssel átitatott, borongs hangulatot varázsoltak a második részben. És végre nem sz.r a zene!
2) Látvány. Az első rész szinte teljes mértékben egy városban játszódik, evvel tökéletesen szembe mentek, és szinte kizárólag természeti környezetben lézeng a két karakter.
A készítők pedig odatették magukat nagyon, hogy megmutassák Amerika vadregényes tájainak szépségét. Szinte már emiatt önmagában megéri végigvinni.
3) Apró utalások az első részre. Elég sok nem annyira rejtett utalás van az előző részre, és ezeket nem lehet nem imádni.
4) Sean egy szerethető, a helyzetéhez képest kompetens főhős (nyilván te formálod a jellemét, és telerakhatod tinédzser hisztikkel is, de már maga a tény, hogy megvan a lehetőséged normálisan hozzáállni a dolgokhoz, egy nagy pirospont) aki Maxhez hasonlóan egy nyugodt, békítő szerepet tölt be a káoszos és csapongó környezetében.
5) Meg se próbálták továbbvinni az előző részt, hanem teljesen új karakterek, helyszínek, események, képesség…stb. áll a rendelkezésünkre. Jó dolog, ha tanulnak a hibáikból.

És ami kevéssé:

1) Sean öccse, a szupererő birtokosa egy hisztis, kezelhetetlen, elkényeztetett, nyafogós, ki-ha-én-nem kis s.ggfej. Úgy látszik, ez ilyen LIS gag, hogy ha van egy normális főhős, akkor rakjunk mellé valakit, akit egy kanál vízben meg tudna fojtani minden értelmes ember.

2) Az előző rész nem próbált semmilyen erkölcsi tanulságot leerőltetni a torkunkon, itt most csőstül kapjuk cserébe az áldást. Ne már, én ezt nem kértem, köszi.

3) A történet nekem önmagában nem tetszett annyira, mint az elsőé.

További érdekességek a játékról:
– a készítőknek van valami perverz vonzódása a punkokhoz meg a hippikhez, itt egy egész kommunára valót kapunk belőlük
– további vonzalmaik közé tartozik a fű (eddig mindegyikben volt legalább egy drogdíler és füvezős punk arc), és a játék abszolút az életre nevel, mert van olyan benne, hogy negyed órán keresztül metszed a kedves kis kannabisznövényeket egy ültetvényfarmon.

Összességében érdemes vele tenni egy próbát azoknak, akik szerették azz elsőt, de semmiképpen ne tegyük nagyon magasra a lécet.

Én lepődtem meg a legjobban, de nekem ez jobban tetszett, mint az első rész.
Imádtam a Diaz tesókat, a road movie feelinget, hogy minden epizód más (amúgy gyönyörű) helyszínen játszódik, mindegyik – szerintem – egyre nyomasztóbb, ahogy halad előre a sztori.

A Faith például rendesen kiidegelt, kezdve a rasszista gyökerekkel, na meg a vallási szektával. És ott egy kicsit Danielt is sikerült annyira megutálnom, hogy szívem szerint otthagytam volna, ehh.
De pont ezért mondanám, hogy számomra jobb élményt nyújtott az első résznél. Ilyen erős érzelemhullámot én ott nem tapasztaltam.

Sean abszolút kedvencem lett. Nem mondanám, hogy Danielt szentnek nevelgettem a sztori során, de azért nem is egy erkölcsi nullának. Ez a része nagyon tetszett a játéknak, igyekeztem megtartani az arany középutat, és úgy ahogy példát mutatni az öcskösnek, de azért ez néha nagyon nehéz volt.

Egymillió százalék, hogy újrajátszós lesz.