Blade Runner (1997)

Miután elolvastam Philip K. Dick regényét, eszembe jutott, hogy van egy régi Szárnyas Fejvadász videójáték, amit nem rég még fel is újítottak. Irány a Steam, meg is vettem és bele is vágtam! Műfaját tekintve point-and-click kalandjáték, amiket kiskorom óta imádok! Ilyen a Woodruff and the Schnibble of Azimuth, az első Clock Tower, de hogy frissebbet is említsek, a Telltale Games Walking Dead játéka (meg kb. az összes játéka), és a Life Is Strange széria. Az év 2019 (a távoli jövő), egy Los Angeles-i állatkereskedésben kegyetlenül lemészárolják az állatokat. Ray McCoy-t, az újonc „szárnyas fejvadászt” küldik, hogy vizsgálja ki az ügyet. Hamarosan kiderül, hogy replikánsok állnak a háttérben, így Ray megkapja a kivonási engedélyt, és az androidok után indul. Ami elsőre feltűnik, hogy a játék remekül visszaadja a film ikonikus vizualitását és ezzel együtt a hangulatát. Lesznek ismerős helyszínek és karakterek. Ha ügyesek vagyunk, még Deckardot is elcsíphetjük. Eddig még nem említettem, de a játék nagyjából egyidőben játszódik a filmmel, amolyan mellékágként szolgál, így nem kevés átfedést fedezhetünk fel. (Igaz, én már nagyon régen láttam a filmet.) Plusz pont, hogy az ismert szereplőknek a mozifilmből ismert színészek kölcsönözik a hangjukat. A játékmenet annyiból különbözik a klasszikus point-and-click kalandjátéktól, hogy tárgyakat nem nagyon használunk. Itt olyanra gondolok, hogy nem kell elővenni a kulcsot, ha egy ajtót kiszeretnénk nyitni, vagy valami fura tárgykombinációt használni a tovább jutáshoz. A Blade Runnerben nyomokat gyűjtünk, amiket elemzés után felhasználhatunk a párbeszédek alatt. Mivel a replikánsokat ki is kéne vonni a forgalomból, fegyvert is használhatunk. A jobb klikk segítségével Ray előhúzza a kabátja mélyéből a kézifegyverét, aminek nem mellesleg még elrettentő ereje is van. Hogy pontosan kicsoda replikáns, azt a filmből is ismert Voigt-Kampff teszt segítségével állapíthatjuk meg. Kérdéseket teszünk fel a gyanúsítottnak, és a gép segítségével mérjük a reakcióit, így kapunk egy következtetést. Ha az illető replikáns, ott helyben kivégezhetjük, viszont a gép sem tévedhetetlen. Tetszett, hogy a játék elején lehetőségünk van egy fegyveráruson elvégezni a tesztet, és mivel poszttraumás stressz szindrómája van, nem úgy reagál, ahogy azt a gép elvárná, és kihozza, hogy replikáns, pedig nem az. Ez, azért egy lényeges dolog, mert, ha egy fejvadász tévedésből embert likvidál, onnantól kezdve véget is ért a karrierje. A történet nagyon hasonlít a filmre, de ez nem zavaró. Aminek iszonyatosan örültem, hogy nem csak a film szolgált inspirációként, hanem a regény is! Az állatos szál belekerült, a Luba Luft szituáció egy az egyben szerepel (ami a regényben a kedvenc részem volt), és még sok apróság visszaköszön. Többféle befejezés van, mivel a játék tartalmaz egy random generátort, ami minden egyes új játéknál véletlenszerűen határozza meg, hogy ki replikáns és ki ember. (Egy 97-es játéktól ez igazán nagy szó!) Most spoilerezek egy kicsit, de nekem az jött ki, hogy végül elhagytam Los Angelest egy tizennégy éves replikáns lánnyal, aki szerelmes belém. Ray olyan harminc körüli lehet, így elég furán néztem. Ha úgy alakul, hogy ember, akkor is leléphettem volna vele? :D Meg minek csinálnak tizennégy éves android lányt? Jó, valószínűleg azért, csak meglepő volt ezzel találkozni. Bár az is igaz, hogy ebben a sötét dísztópiában még ennek is helye van. Zárásként: a Blade Runner egy hangulatos kalandjáték, ami igyekszik visszaadni a film vizualitását és mondanivalóját úgy, hogy a regényről sem feledkezik meg. (Ray sokkal közelebb áll a könyvbeli Deckardhoz, mint a Harrison Ford által megformált.) Ha valamelyik változatot szereted, akkor érdemes adni neki egy esélyt! :D