Technobabylon (2015)

Most, hogy átpörgettem néhány képet a játékból, egyből rámtört, hogy újra akarom játszani. Eléggé 18+-os a véres részek miatt, és hangsúlyozottan disztópikus, ugyanakkor nagyon érdekes világot tár elénk, jól kidolgozott, könnyen szerethető karakterekkel (komolyan, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól tudok azonosulni egy öregedő rendőrférfivel), és a sztori is végig ott motoszkál a fejedben, amikor épp nem játszol. Meg utána is. Az eleje szokatlanul nehéz, ezért sokáig várakozott, mire rászántam magam, hogy végigvergődjek rajta, de én mondom, nagyon megérte. Hozza a Blackwell sorozat színvonalát. Aki igényes point and clickeket keres, annak feltétel nélkül ajánlom.

Eredetileg akkor kezdtem el játszani vele, amikor még Technocrat epizodikusan adogatta ki őket. Szuper volt, mindig vártam a következő részt, de aztán már a harmadik után megszakadt a sorozat. Aztán kiderült, hogy az egész játék egy az egyben megjelent hivatalosan. Persze rögtön csaptam is le rá. A játék igazából nagyon király lett, hibátlan cyberpunk-vízió, amely nem fél leleplezni saját világának romlottságát. A történet zseniális, nagyon komplex, és elég elgondolkoztató, egy-két eleme a játék után is ottmarad az ember fejében. Tetszett, hogy sok helyen lehetőségünk van igazi kalandjátékosként jól megoldani egy-egy feladatot, vagy a könnyű utat választani, amivel azonban biztos, hogy nagyon nagy károkat okozhatunk egy ártatlanabb embernek. Sajnos ezen döntések nem változtatják meg magát a történetet, de nagyon jó ízt adnak a játéknak. A kaland kellően hosszú, bár néha lehetett volna nehezebb is. És az egy kicsit kár, hogy egy-két dolog nem került át az epizodikusból, kíváncsi lettem volna rá, azok hogy alakultak volna.