Similo (2019)

Jópofa könnyed kooperatív családi játék. Én most a vadállatosat és a meséset próbáltam. Gyerekekkel szuper, de felnőttként is lekötött pár parti erejéig. A rajzok szépek, hangulatosak. Kicsit drágának tartom.

Ezt a játékot azért próbáltuk ki, mert páromnak mániája a kooperatív játék, és erről sok jót hallottam már. Nem rossz, de azért egyértelműen ez inkább az emberekről szól, és nem a játékról.
A játék lényege, hogy van egy nyomozó, és egy nyomravezető. A nyomravezető lerak kártyát, ha hasonló állítva, ha különböző, fektetve, és így próbálja irányítani a nyomozót. A nyomozónak pedig körönként egyre több kártyát kell kiejtenie, míg a végére csak egy kártya maradhat.
Mi az állatossal kezdtük, és elsőre nagyon bonyolultnak tűnt. Nem a játékmenet miatt, hanem mert egy lap egyszerűen sok tulajdonsággal rendelkezik. Mindig óvatos voltam, ha én nyomoztam, és próbáltam a párom fejével gondolkodni, ami nem is annyira egyszerű. Amikor pedig nekem kellett nyomot adnom, próbáltam nagyon egyértelműen jelezni, csak hát nem biztos, hogy ez amúgy menni fog.
Néhány játék után megpróbálkoztunk a mesés paklival is, és az sokkal nehezebb volt, nem is nyertünk egy játékot se. Ott már tulajdonságként meg volt határozva a nem, hogy jó, vagy gonosz, milyen mesében szerepel, állat vagy ember, és egyéb dolgok, amiket éppen valamelyikünk belegondolt. spoiler spoiler
Ami varázslatos ebben a játékban, hogy igazából a játék csak egy eszköz, hogy közelebb kerülj a másik gondolkodási módjához. Szerintem ez nem is olyan könnyű, mert akármennyit is fejlődünk, kicsit azért más, amit és ahogy gondolunk. Ez sokszor vicces helyzeteket szül, néha pedig bosszantó, hogy az utolsó körben szúrtuk el. Amikor viszont sikerül, akkor igazi csapatmunka érzésünk van, és ez hihetetlenül jó érzés.
A rajzolása nekem nagyon tetszik, rajzfilmes kicsit, de olyan groteszk és vicces is. Az állatos pakliból a mopsz nagyon édes, a macska imádnivaló, az összes madár cuki. A mesés pakliban már nem mindenkit ismertem fel elsőre, de azért a legtöbb esetben megvannak a jellegzetességek.
Nagyon tetszik, és szívesen kipróbálnám a Mitológia, illetve a Spooky paklit is. Nekem nagyon bejött, még úgy is, hogy a mesében nem is nyertünk. Igazi kooperatív élmény!

Ez tényleg jó móka lehet a gyerekeknek, egy felnőttnek nem annyira. De ki lehet próbálni, ha van a környéken néhány játékra éhes csemete.

Játszottam már vele nagyobb társasággal (online), ahol meg kellett győzni egymást, hogy melyik kártyáktól szabaduljunk meg közösen, illetve játszottunk ketten is vele, ahol pedig csak egy nyomravezető és egy kitaláló volt, ezért nem kellett győzködni senkit. Mindkét játékfajta élvezetes, pörgős. Nagyon gyorsan lemegy belőle egy-egy menet, ezért is kerül elő gyakran ez a játék. A design szerintem nagyon szép, viccesek a buta állatkák pl…. Nem tipikusan az a játék, ami órákig leköti az embert, de mi azért több játékot szoktunk vele tolni egymás után (tény, hogy több paklija is megvan), szóval nem is unalmas egy kör után.

A csillagozás ne zavarjon meg senkit, ez egyébként egy nagyszerű játék, én imádtam :D A baj vele csak az, hogy online próbáltam ki, és úgymond otthonra nem kéne, de online még biztos elő fog kerülni.
Igazából semmivel nem ígér többet a játék, mint amit nyújtani tud, de azt tökéletesen. Felesleges túl komolyan venni, pillanatok alatt lemegy egy játék. Én egyáltalán nem érzem nehéznek, kipróbáltuk tegnap a mítoszos, a Spookies és a mesés paklit, 2-1 arányban nyertünk. Viszont könnyű mást belelátni a dolgokba, mint amire a másik gondol, mert volt, hogy a bohócot kellett volna kitalálnia többieknek, én letettem egy szörnyet vízszintesen, ezzel arra utalva, hogy a karakterem inkább emberi, mintsem természetfeletti lény, erre kizárták a bohócot, mert hogy ők a kalapot figyelték xD Vagy az egyik kedvencem az volt, amikor Niki betette a disznót hasonlónak a mókushoz (persze elbuktuk). Kérdem hogy mégis milyen tekintetben hasonlít ez a két állat? Hát „Éhes disznó makkal álmodik” xD De mivel gyors meccs, így a veszteség sem zavaró vagy dühítő, inkább csak nevetünk rajta, hogy milyen hülyeségekre tudunk gondolni, miközben azonosságokat/különbségeket keresünk.
Egészen lenyűgöző, hogy egy ennyire pofonegyszerű játék mégis mennyivel többet nyújt. Határozottan nem egész estés társas, kizárólag fillerjátéknak javaslom, annak viszont kötelezően, legalább kipróbálásra. Jól összeszokott tásasággal egy kellemes kis kikapcsolást, sok nevetést és szórakozást nyújt rövid időre, új társaságnál pedig segít felengedni, valamint jobban megismerni egymást.
Ellenben egyrészt elég drága, főleg, hogy egy pakli nem hiszem hogy túl sokat tud nyújtani (sokkal jobb, ha mindig az kerül elő, amihez éppen kedvetek van), másrészt az újrajátszhatóságáról nem vagyok meggyőzve, leginkább szintén akkor, ha csak az egyik fajta van meg.
Össszességében egy pakli kártyáért szerintem túl sok pénzt ki kell adni, két embernek emiatt nem ajánlanám, de egy baráti társaságnak vagy egy társasjáték klubnak a költségek elosztásával szerintem tökéletes választás! :) Illetve gyerekekkel is biztosan jól működik, de szerintem felnőttek számára is teljesen élvezhető (pedig én a középnehéz-nehéz euro gameket kedvelem, szóval abszolút nem tartozom a célcsoportba).