Silent Hill: Shattered Memories (2009)

Ez a játék rendkívül érdekes.

A Silent Hill játékok nagyon fontos szerepet töltenek be az életemben, meghatározó élmény volt mind, de különösen az első, 1999-es rész volt az, ami rettenetesen behúzott a horror műfajába. Ezért is voltam nagyon kíváncsi erre a programra, ami egyben spin-off, remake, újragondolás és folytatás (?).

Ami nagyon tetszett benne, hogy a régi Silent Hill érzés nagyon ott van benne. A fejtörők kreatívak, agyalósak helyenként. A helyszínek változatosak. Mondjuk kicsit fura volt, hogy az alternatív helyszínek elveszítették a rozsdás, véres, mocskos jellegüket, helyette minden eljegesedik. Harc már nincs, csak bújócskázunk az ellenfelek elől…

ha már ellenfelek. Eltűntek a groteszk lények, csupán egyféle teremtmények tömege ront ránk, főellenfelek nincsenek. Sajnos a kalandjáték aspektusa is csorbult a programnak, mivel a cselekedeteink lekorlátozódtak a zseblámpa használatéban és tárgyak felvételében-használatában (valószínű, hogy azért, mert eredetileg egy PSP-s játékról van szó). Sokszor fogunk iszonyat sötétben baktatni, miközben a mobilunkat bámulni. No igen, ez a része fejlődött a programnak. A megszokott törött rádió elveszett, helyette Harry mobilja fogja jelezni a para események bekövetkezését. Ezen fogjuk nyomon követni a térképet és időnként telefonálnunk is kell.

Amiben fejlődött még, hogy sokszor futunk bele olyan szitukba, amik elsőre zsákutcának fognak tűnni, de ezeket egy kis gógyival és a telefonunk segítségével tudunk csak abszolválni. Ez különösen tetszett. Végre tudomásul veszi a játék, hogy beléptünk a 2000-es évekbe és mindenki zsebében ott van a mobil.

Két nagyon fontos újítás kapott még szerepet. Az egyik, hogy a sztori szerint főhősünk egy pszichiáternél (Dr. Kauffman) mesél traumájáról és emiatt egy csomó tesztet fogunk elvégezni, amit befolyásolni fogják történetünket. Az egyik ilyen például, hogy megkér a doki, fessük le a házat, ahol éltünk. Elsőre nem is tűnik fontosnak, színezgetjük a házikónkat, majd a történet folyamán beleszaladunk ebbe a házba, ami pontosan úgy fog kinézni, ahogyan lefestettük. Elméletileg az ilyen apróságok nem csak a színválasztásban fog megjelenni, hanem valamilyen módon a történet menetét is befolyásolni fogja. A másik újítás, hogy a jelentéktelennek tűnő döntéseink is kihatnak a teljes játékra. Nem kell válaszatanunk felajánlott opciók között, hanem jellemünkre fogja hagyni a döntést a program. Ott van az az eset, mikor Lisa Garland-el találkozunk, aki a műszak után szeretne a lakásában átöltözni. A játék ránk bízza, hogy meglessük, vagy sem, de bármit is teszünk, ez fogja meghatározni a későbbieket.

Vegyük szemügyre egy kicsit objektíven a dolgot. Nincsenek groteszk ellenfelek, nincs törött rádió, a köd elkopott, főellenfelek nuku, alternatív helyszínek helyett csak a fagy. Helyett van hó, mobil, és még Harry karaktermodelljét is lecserélték. Akkor mi maradt, ami Silent Hill?

Lényegében csak a váz. Harry keresi Cherylt, megvan az autóbaleset, és tulajdonképpen minden fontos karakter felbukkan a játék során. De minden, mintha egy kicsit kicsavart lenne, mintha minden taszítana. Mintha kaptunk volna egy Silent Hill remaket, ami minden csak nem Silent Hill. De miért? Mintha az egész nem stimmelne. Így már ismerős? Van egy rejtély, ami az egész játék alatt böki a csőrünket. Mint minden Silent Hill játék esetében. Csak itt a rejtély maga a játék. Miért lett ilyen a Silent Hill: Shattered Memories?

És itt van a kutya elásva. Ebben van egyszerre a játék óriási nagysága és gyengesége is. Mivel ez a játék erősen épít az első részre. Aki játszott vele és szerette és képben van, annak nagyon nagyot fog ütni a megfejtés. Mert eszelősen ügyesen van felépítve. Őrült módon be tud találni és a földről szeded össze az állad. De csakis annak, aki szerette az első részt.
Sajnos azok, akiknek ez kimaradt, csupán egy vállrándítással fogja levenni az egészet. Túllép rajta és elfelejti.

Megértem azokat, akik nem szeretik. Egy kicsit torzszülött, egy kicsit más. Ignorálja az összes többi Silent Hill epizódot, lényegében egy alternatív szál. De ez a lényeg. Nem akar több lenni, mint egy egyszeri marha jó „Mi lenne ha…?” sztori és sajnos túl sokat kér a játékostól, hogy megértse a végső poént. Mégis, akinek betalál, annak nagyon sokat fog adni.