Sherlock – A halál ünnepi szele (2018)

A Sherlock pakliknak a lényege, hogy van egy pakli kártya, amit összekverünk, és ezeket osztjuk a játékosok között. A kiosztott kártyákat el lehet dobni (és megfelelő mennyiségű kártyát a végén el is kell dobni, illetve kijátszott, de nem fontos kártyáért mínuszpont jár), illetve ki lehet játszani, így a másik fél számára is látható lesz. A kártyák tartalmáról lehet beszélni, de csak korlátozottan, amit a kártyán megjelölt részen áll. A végén pedig egy kérdéssort is ki kell tölteni, amire ha helyesen válaszolunk, pontokat kapunk.
Ez a három pakli közül a mélypont, ezt ki tudom jelenteni. Itt nem arról van szó, hogy bénák voltunk, és a sok nyom között nem jöttünk rá arra, hogy mi a helyzet, hanem hogy olyan minimális, alig látható nyomokat kellett volna meglátnunk, amit szerintem értelmes ember nem lát meg. Nagyjából három lap van, ami utal a személyre (és ez utal majd arra, hogy miért is csinálta), ellenben mindhárom egy kis része a hasznos infó, és az ember tuti nem fogja összekötni, hogy jah hogy ez az.
Ez a játék dühítő volt, mert konkrétan több nyom volt arról, hogy spoiler illetve hogy spoiler és amúgy arról is rengeteg szócséplés van, hogy spoiler de a lényegről meg nincs.
Ha erre a játékra gondolok, elemntális düh fog el. Ezt a játékot nem ajánlom senkinek, mert szerintem a legtöbb esetben csak negatív élményt fognak kapni a játékosok. A játék alapja tetszik, de ez a rész… botrányos!