Készítsd el a legfinomabb mézet, amit valaha létrehoztak! Kísérletezz, végezz kutatásokat, a végén pedig engedd szabadjára a méheket, hogy megkóstolhassák és elbírálják alkotásod. Sietned kell, mert mackó társaid is ezen ügyködnek, légy te a legfinomabb méz készítője!
Itt a méz az… [tovább]
Tervező
Anastasia Skachkova
Viktor Skachkov
Yury Yamshchikov
Kiadó
Hobby World
Illusztrátor
Marina Kunakasova
Uildrim
Magyar kiadó
Delta Vision
Jópofa könnyed családi játék. Nem bonyesz, de szórakoztató, főleg a grafika miatt. Imádtam, minden kártya egyedi és vicces. Gyerekekkel felnőttként is teljesen élvezhető.
Ezt a játékot őszintén csak azért próbáltuk ki, mert a Társasjátékok ünnepén itt volt szabad asztal, amikor szombat délután megjött párom. Valószínűleg enélkül ki se próbáltuk volna, mert nem egy népszerű cím, és nem is olyan a téma, amit feltétlenül játszani akarnánk. Ehhez képest egy viszonylag okos játékról van szó.
A lényege a játéknak, hogy a kezünkben háromféle kártya lehet (amiknek a nevét én már elfelejtettem, szóval a színükkel fogom jellemezni őket). Van a piros, ez a saját kártyája az embernek, amiket ha lerak jön a méhraj (és ilyenkor akinél a több méz és mackójelölő van, az viszi a rajt). A sárga lapokkal mézet lehet gyűjteni, a kék lapokkal pedig kártyát lehet húzni. Ami érdekessé teszi a játékot, az az, hogy egy kártyán vannak a fő értékek (ezeket mindenféleképpen megkapod), és az oldal, illetve alsóértékek. Ezeket akkor kapod meg, ha teljesülnek. Az alsó érték a saját dobópaklidra vonatkozik, míg az oldalsó érték a melletted ülő személyre (Vagyis ha ő ledob a kártyán megjelölt kártyatípust, akkor kapsz te több erőforrást).
Ez a játék szerintem tipikusan az, ami a ritmizálásról szól: ha jó ritmusban játszod ki a kártyákat, kapod a bónuszokat, és ha kapod a bónuszokat, nyerni fogsz. Ha meg nem kapod el a ritmust, akkor az ellenfeled fogja az erőforrásokat bezsebelni, és nyerni fog. Ilyen szempontból (hogy az ellenfél ritmusában is játsszunk, és így picit pörgetve van a játék), szűkösnek is érezhető valamennyire.
Másrészről ez a játék is olyan, ami legalább három fővel domborodik, hiszen akkor van bal és jobb oldali szomszédod is. Bár lehet ketten játszani, de érezhetően ezt több főre találták ki. Két fővel még bőven könnyű taktikázni, figyelni, a másik milyen kártyát fog lerakni. Három fővel szerintem már ez is nehezebb lenne, megosztani a figyelmet, jól, és taktikusan játsszani.
Az illusztrációk szerintem szuperek, posztapokaliptikus medvés-mézes dizájn nem a legnépszerűbb, így nagyon izgalmasnak tartom a képi világát. A kártyák jó nagyok, kellemes megfogni őket, a jelölők korrektek.
Alapvetően szerintem egy jó játék. Nem nagyon különleges, nem az évezred játéka, de okés, el lehet vele játszani, és érdekes is szerintem. Mindenképpen három főtől felfelé érdemes kipróbálni, mert úgy jön át a játék lényege is.
