Ki nevet a végén?

Gyermekkorom megkeserítője.
Édesanyám a saját gyermekkorából hozta magával azt az életérzést, hogy társasjátékozni igenis jó, összehozza a családot, együtt vagyunk, meghitt a hangulat, stb. Rengetegszer emlegette azokat a hosszú téli estéket, amikor a családjuk összeült és éjszakába nyúlóan csak társasoztak egész este…
Mindez igaz is volna (ezt más társasjátékok révén sikerült megtapasztalnom), csakhogy emellett édesanyámnak (lévén 1952-es születésű, ergo a kora Kádár-korszakban volt gyerek, amikor nem volt éppen dömping a hazai társasjáték-piacon) „A Társasjátékot” egyúttal a „Ki nevet a végén?” jelentette, így aztán rengeteget erőltette ezt a játékot, amivel sikerült végignyomasztania a gyermekkoromat, és kis híján egy életre megutáltatnia velem a társasjátékok komplett műfaját.
Én ugyanis szívből rühelltem ezt a játékot, és ez a mai napig így van. Ez szerintem nem összehozza, hanem összeugrasztja a köré leülő embereket. Egy játék, ami arra van kihegyezve, hogy csesszünk ki a másikkal minél többször és minél jobban. Semmi másról nem szól, mint
1.) a szerencséről (mikor mit sikerül dobnod a kockával)
2.) az egymással való kib***ásról (ki kit mikor és hol fog kiütni)
Eleve nem szeretem az olyan játékokat, amelyekben a játékosnak semmi ráhatása nincs az eredményre, nincs tervezés, nincs stratégia, csak megtörténik velem az egész, de mind közül magasan ez emelkedik ki leginkább az ellenszenv-indexét tekintve.
Ehhez képest még a Gazdálkodj okosan!-nal is kész felüdülés volt játszani…!

Utálom… mert béna vagyok benne. :)

Nem túl izgalmas játék, de gyerekkoromban sokat játszottam vele. Dobsz és lépsz. Nem kell sokat gondolkozni. Azért nosztalgikus emlékeim vannak ezzel a játékkal kapcsolatban.

Gyerekkorom egyik kedvence. Egyszerű, de nagyszerű.

Húúú, de rég játszottam, most nagy kedvem lenne hozzá. :)

Gyerekkorom egyik nagy kedvence, bár nekünk korongok helyett figurákkal volt meg a játék. Sokat játszottam a családdal, de nem mindig nyertem. XD

Jaj, de sokat játszottam én ezt..! Sokakkal. Kedvenc gimis biosztanárommal is nyűttük, késő estébe nyúlóan… Emlékszem, hogy többször is nyertem ellene, ami miatt igazán komoly fenyegetéseket kaptam tőle… :P

Egyszerű, mint a faék, de nagyon jó.

Valamiért nem szerettem. Lehet, hogy csak nem voltam benne jó? Kiütni a másik bábuját azért jó érzés volt. :D

Valójában én ezt „Člověče, nezlob se!” néven ismertem körülbelül eddig, csak most jöttem rá hogy ennek van magyar megfelelője is :') Nagyon szeretjük, többféle változatban volt már meg az évek során, most egy újabbféle, cseh, DINO kiadvány van, amihez iszonyat bénák a bábuk, de ettől függetlenül teljesen jól elvagyunk vele.
Aput sose tudom legyőzni benne. :(