Illusion (2018)

Gyors, mégis az agytekervényeket eléggé megmozgató játék. Mi este vettük elő, így egy party után is már eléggé jojózott a szemünk, így speciel én nem igényeltem újabb kört, de ha más helyzetben, és nem egy hosszú Root játék után kerül elő, biztosan több kört is nyomtunk volna belőle.
A játékban jelölő kártyákat kell gyűjteni (amik megadják, hogy a többin milyen színt nézzél), ami nem is olyan egyszerű. A fő pakli ugyanis különböző formákból, betűkből, pacákból, vonalakból, kriszkraszokból meg mindenféle dologból áll, persze különböző színekben, és fontos a fehér háttér is, hiszen az arányokat kell megtippelni. A jelölő kártya megadja, melyik színt kell követni, és az elsőnek kijátszotthoz képest kell lehelyezni a soron következőket, hogy arányaiban vajon több figyelt színt tartalmaz-e vagy sem. Ha azt mondod, rossz a sorrend, megfordulnak a kártyalapok, amiknek a hátulján ott van a megoldás százalékos formában, aztán vagy szerencséd van, és jól tippeltél, vagy pedig a szemed becsapott, és az előtted utoljára rakó a nyertes, hiszen jó helyre illesztette a lapját.
Jó játék, bár tény, hogy kell hozzá gondolkodni. Sokszor volt, hogy azért tippeltük rossznak a sort, mert olyan durva kártya következett volna, hogy azt senki sem akarta lerakni a többi közé. No meg az is tud szívatni, mikor elfelejted a jelölő kártyát és a korábbi kör színét akarod követni.
Felnőtteknek és szerintem gyerekeknek is kiváló szórakozás lehet, bár van egy olyan érzésem, hogy utóbbiak simán megnyernék felnőttekkel szemben.