Keltis Neue Wege – Neue Ziele (2009)

A legjobb Keltis verzió (későbbi Keltis-kiadásokban néhol már az alapdoboz része). Elvileg kiegészítő, de annyira más játék és annyival jobb az egyébként nagyon kellemes eredetinél… Összekavarodó utak, összekavarodó számok, az összes Keltis/Lost Cities-játék között ebben van a legtöbb feszültség és a legnagyobb koncentráció, nagyon élvezem, ahogy kínoznak a játék közben meghozandó döntések kérdésfeltevései.

Az egyik legjobb darabja a Keltis-családnak, ha lehet ilyet mondani (a pocket verziót és a kockásat nem ismerem). Nagyon nehéz! Nem elég az alap mechanikára figyelni, hogy színek szerint növekvő vagy csökkenő sorrendbe rakd le a lapjaidat, hanem arra is, hogy melyik bábud merre indult és milyen színű mező áll előtte. Huh, igazi agytorna volt számunkra, átlátni, hogy most éppen mi is kell és ha több bábuhoz jó, melyikkel is induljak el, mert feljebb is kéne lépni, hogy ne mínusz pontot hozzon a bábu, nem ártana kavicsot is gyűjteni… Jó volt! Különösen tetszik még az extra token, amivel lehet lapot eldobni kézből vagy magad elől, megkönnyítve így kicsit a dolgodat.
A sima Keltis hozzá képest meglehetősen egyszerű, de azért azt is szeretem. Ez a legnehezebb, egy bábu ért be össz-vissz a célba, és még így sem sikerült nyernem vele. Biztos előszedjük még. :)
Annyit még hozzátennék, hogy ez egy kiegészítő, tehát kellenek hozzá az alap kártyái meg bábui. Annyiban olcsóbban kihozható, hogy a sima kártyajáték lapjait is fel lehet használni hozzá (mínusz a kavicsokat), bábunak meg bármi megfelel, jószerével. Tokenekből teljesen újat ad, így lényegében a kártyák hiányoznak csak a dobozból.