Többször is játszottunk vele, és mindig megvolt az a magyaros, kicsit vidékies, nagyon alkoholista érzés, amivel jó volt pakolgatni a lapokat. Kicsit olyan, mint amikor klasszikusabb kártyajátékot játszik az ember, csak mégis van témája, és mégse ugyanazt játssza az ember, mint eddig.
A játék lényege, hogy kocsmárosok vagyunk, és fröccsöt készítünk.A kezünkben lévő lapokból tudunk bort és vizet kijátszani, de akár szivatós kártyákat is. Míg poharat a megkeresett fillérjeinkből tudunk venni.
Ami nekem tetszik benne, hogy egy nagyon dinamikus kártyajátékról van szó, amiben kicsit szivatjuk a másikat, de közben mégis a lényege az, hogy fröccsöt készítünk. Nagyon tetszett benne, hogy gyors, haladós érzésem van, és az is, hogy igazából úgyis tudok valamit csinálni, úgyis lesz legalább egy fröccsöm, úgyis ér pozitív hatás a szivatások mellett.
Külön kiemelném, hogy mennyire tetszenek a játékosképességek: egyrészt mindegyik nagyon praktikus, másrészről szerintem a szerzői zsenialitás, hogy milyen klassz szöveg kerültek oda. Mindegyik karakter neve is hihetetlen poénos (Sarki Jézus azóta is mémforrás a társaságunkban), és nagyon szimpatikus, hogy ezzel is a játék elvisz minket egy proli, kilencvenes évek időszakába, ahol tényleg átjár mindent az alkohol gőze (meg egy kicsit a mosogatóléé is)
A kártyák rajzolása is jó, hozza a hangulatot, mégis modern hatást kelt, én szerettem ezt a stílust.
Alapvetően nagyon szeretem ezt a játékot, bár tény, hogy ketten nem olyan jó, és hogy ez igazi partijáték. Jó játszani, elővenni, nevetni egy kicsit. Szóval jó Fröccsözni!