A Dredge egy egyjátékos horgászkaland baljós, gonosz titkokkal. Add el a fogásodat, fejleszd a hajódat, és kutass a mélyben rég eltemetett misztikum után. Fedezz fel egy titokzatos szigetvilágot, hogy ráébredj, miért jobb, ha néhány dolog örökre feledésbe merül.
(forrás: pcguru.hu)
Amikor múlt hétvégén először elindítottam ezt a játékot, nem gondoltam volna, hogy ennyire beszippant majd. Pedig a Dredge egy kis indie gyöngyszem.
A játék amúgy pofonegyszerű, egy kis hajót irányítunk, halászgatunk, fejlesztjük a hajónkat és próbálunk nem áldozatul esni az éjszaka rémeinek. A sztorija is érdekes, nem mellesleg nagyban merített a Cthulhu-mítoszból így kifejezetten creepy a játék atmoszférája.
Csupa jót tudok csak elmondani a Dredge-ről, mint említettem egy igazi gyönygszem, amivel megéri játszani.
A játék fő erénye a kiváló hangulatteremtés. A hanghatások, az éjszakai látásviszonyok, a színtorzítás, a mutáns halak és biomspecifikus szörnyek mind hozzájárulnak a para faktorhoz. Maga a játékmenet végtelenül egyszerű, mégis jutalmazó, rengeteg féle lényt lehet kifogni különböző helyszíneken. A küldetések egyértelműek, a minimális kerettörténet jól megadja a lovecrafti horror hangulatát.
Egyetlen kritikám az lenne, hogy az éjszakai környezet minden megpróbáltatása, vagy inkább annak illúziója, szinte teljesen eltűnik egy-két fejlesztés után. Ezt valamelyest kiegyensúlyozza, hogy a legsarkalatosabb fejlesztések, mint a motor és a halász/horgász eszközök, használata teljesen opcionális megvásárlásuk után is, de a tény, hogy spoiler jelentősen aláássa a játékmenet szolgáltatta kihívást és ezáltal az élvezeti faktort.
Jó hangulatú, szép képi világú, egyszerű történetű, halászós, kis térképen ide-oda hajózós játék. Az összes mellékküldetéssel, minden fejlesztést kikutatva, 25 óra. Tisztességesen összerakott játék, egyértelműek a küldetések, jutalmazó a játékmenet, rengeteg féle a hal.
Egyszerűen nincs mélysége, unalmas, generikus történet, ami csak alibinek érződött a horgászás szimuláció köré, ami nélkül nem merték volna piacra dobni a terméket (mert ez termék sajnos, nem művészeti alkotás, hiába indie), pedig ha nem akart volna többnek látszódni, mint ami, valószínűleg nekem is jobban tetszett volna. A szereplőknek személyisége nincs, megborzongatni szintén képtelen a játék, ellenben grindolás, az van bőven. Az a fajta játék, aminél amikor legördült a credits, semmit nem éreztem az elvesztegetett idő és pénz bosszúságán kívül, annyira nem volt jelentősége semminek a játékban.
