Dragon Age II – The Exiled Prince (2011)

Nyolc csillag, mert kötelező. Számomra a „plusz egy karakter” DLC-k mindig előnyt élveznek, mert egyszerűen egy nagyobb csapat több party bantert, több érdekes szituációt, több küldetést jelent, teljesebbé teszi az egész játékot (ezért kötelező számomra az Originsnál a Stone Prisoner, vagy a Mass Effectnél Kasumi és Zaeed is). Itt is, igazából szükség van Sebastianra, mert egy új perspektívát ad, kiegészíti a záró döntéseket egy új konfliktussal, igazából a jelenlétének még az Inquisitionben is van következménye, és vannak vele nagyon klassz fordulatok.
De azért még mindig tény, amit kiemeltem a fő értékelésben is, hogy száműzött hercegünk a legunalmasabb karakter a DA2-ben. Tele van potenciállal, és már megint nem csapnak le egy labdát sem vele. Egyrészt ott van, hogy bosszúszomjas, szeretne megfizetni azért, amit a családjával tettek, de amúgy mélyen vallásos. Ebből kismillió klassz dolgot lehet kihozni (lásd Mass Effect). Eleve ott van a száműzött herceg szál, mi van Starkhavennel, mi van a trónjával… ismét lehet nagyon jól csinálni, ismét nem csinálták. Nem tudom felfogni, hogy lett egy potenciálisan zseniális, összetett karakterből egy kóristafiú.
Ami némileg menti a helyzetet, az az Andersszel való konfliktusa, mert az viszont rendkívül izgalmas, illetve az a furcsa fordulat a karakterében, ami a játék végén következhet be. Összességében tehát ez a DLC nagyon kell, de közben rengeteg a hiányossága.