Call of Duty: Infinite Warfare (2016)

Hiába minden logikátlanság, minden történet- és játékmenetbeli hiány, az idei részben a karakterek képesek voltak emlékezetessé tenni a kampányt, amely megfejelve a remek designeri elemekkel, és a csodálatos grafikával képes volt ismét élettel megtölteni a játékélményt, amelyet viszont két elem nagyon visszahúz: a fájóan egyszerű főgonosz, valamint a hihetetlenül rövid játékidő, amely tönkre vágta az egész egyszemélyes kampány során felépített atmoszférát és narratívát. Ha csak vagy három órával hosszabb lett volna az egész, akkor azt mondom, hogy az utóbbi évek legerősebb Call of Duty-jével volt dolgunk idén, így viszont azt mondom, hogy egy egész stadionnyi kihagyott ziccert hagyott maga után az IW, amely miatt nem lehetünk elégedettek az idei résszel. Akinek viszont nincsenek ilyen magasröptű gondolatai a kampánnyal kapcsolatban, csak a megszokott gunplayt keresik, filmszerű elemekkel és sodró tempóval, patikamérlegen adagolt lövöldözős-járműves részekkel, azok bátran tegyenek vele egy próbát, mert nem fogják megbánni. Aki viszont ezért utálja a COD-ot, az persze most is fogja utálni, szóval nem itt fog kezdődni a sorozat megváltása.

Értékelés: 78%

Narratíva: 75
Grafika: 95
Zene: 70
Játékélmény: 70

Nekem tetszett! Nyilván a sok open-world játék után kicsit felüdülés volt a pergős játékmenet. Ámbár eléggé lehangoló volt, hogy a főgonoszt könnyebb volt likvidálni, mint bármelyik másik katonát. Ez elég nagy csalódás volt és kicsit feleslegessé tette azt a pár órányi előzményt.

Nem vagyok oda a futurisztikus Call of Duty játékokért, így nem mondom azt, hogy kifejezetten élveztem a játékot.
De!
A történet nem úgy zajlott, ahogy elképzeltem. spoiler
Így ez -bármilyen viccesen is hangzik- feljebb vitte az értékelésemet.
Mégis azt tudom mondani, hogy soha rosszabb Call of Duty-t!