Assassin’s Creed: Unity (2014)

Bár a Co-op küldetések és térkép letisztítása még hátra van, a sztorit és a mellékküldetések nagy részét befejeztem, így illene írnom pár szót erről a játékról. A PS4 generációt AC fronton én az Origins-szal kezdtem, így a Unity problémás indulásából kimaradtam, azonban így is ambivalens érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban.

Gyorsan essünk túl a kötelező körön, az optimalizálás továbbra is katasztrófa. Hiába a mai napig ennek a résznek a legszebb és a legdinamikusabb a parkour animálása, ha egyszerűen irányíthatatlan a játék. Mindenre felfut, ahova nem kellene és sehova sem, ahova pedig igen. Láthatatlan akadályokba ütközik Arno folyamatosan, és hiába adottak újra a szűk utcák, magas épületek, sokszor inkább a földön futást választottam.

Itt térnék rá a városra, ami ugye a sorozat legfontosabb eleme, talán még a karaktereknél is jelentősebb szerepe van. Az itáliai trilógia óta itt éreztem újra azt az igazi assassin hangulatot, klasszikus középkori város, egy szekta tagja vagyok, stb. Ezért is fájdalmasak a már említett mászási mechanika betegségei, illetve a választott éra. Érzésem szerint hihetetlen nagy hiba volt Jacques de Molay történetét a prológusban lezavarni. Értem, hogy a francia forradalom ismertebb, kronológiailag ennek kellett jönnie, de a legelső rész után újra egy a való világban is templomos nagymester lehett volna a főellenség. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy Arno egyáltalán nem rossz karakter, volt benne potenciál, de a történetből valami hiányzott, hogy igazán kedvenc legyen. Érződött, hogy az Ezio-Edward vonalon próbáltak egy új karaktert bemutatni, de sajnos a rendes iparos munkát nem sikerült felülmúlni.

A mellékküldetések egyáltalán nem kötöttek le, egy idő után már nem is figyeltem oda ezekre a mini „történetekre” csak csináltam a sűrűn ismétlődő feladatokat. Ez számomra hihetetlen nagy csalódás, mert eddig az összes részben el tudtam veszni, csak barangolni a világban, gyűjtögetni, segíteni az embereknek stb. Itt az volt az érzésem, hogy minden erő a hihetetlen (és teljesen felesleges) mennyiségű NPC-be ment el, tartalommal nem sikerült Párizst megtölteni. Olyan apróbb dolgokat is elfelejtettek a korábbi részekből, mint az állatok megsimogatása vagy harc cutscene-ek (amerikai részek), csónak használata a folyón (reneszánsz részek), amik nevetségesen hangozhatnak, de amellett, hogy egyértelmű visszalépés, az életszerűségből is sokat elvesz.

Összességében nem rossz, de egyáltalán nem is jó. Hiányzott a szív a készítéséből.

Eddig nagyon betalált. Igaz, én nem az első AC-kkel kezdtem el játszani és a 2. rész (bár Olaszország egész nyerő) irányítása több bosszúságot okozott, mint a játék örömöt így nem vagyok azon tábor tagja akik a 2-t istenítik. A Black Flaget még nem toltam végig, majd hamarosan, de ott kifejezetten nehéznek találtam a tengeri hadviselést. A Unity háromnegyedét pedig lopakodás és cherry bombok használata nélkül sem volt különösebben embert próbáló feladat, pedig a lopakodás elég hasznos. Mindent összevetve eddig a kedvencem (bár még sok fejezet van hátra, az, hogy egész (gyönyörű) Párizs bejárható, megmászható, az MC, az alap ruha, a kalandos sztori, a folyékony parkour, a berserk penge és egyéb nyalánkságok egyből berántottak és végig szórakoztattak még úgy is, hogy nem játszom co-opban. A kezdeti bugok javítva lehettek, mert már nem igazán tűnt fel semmi zavaró, ha leszámítjuk az olyan dolgokat mint hogy hangja alapján mindig ugyanazt a szerencsétlen hölgyet rabolják ki mindenhol vagy hogy a városban szinte egyedül én öltözöm így és mindenhol kiszúr bármelyik ellen az utcán. Lehet a Black Flag hajókázásai után a járművek hiánya bökte sokak szemét, vagy az, hogy tovább kalandozott elfelé az Ubisoft attól a sztoritól amit a széria elején megalapozni látszott (és amivel én nem ismerkedtem meg különösebben), de ha ezeket nem nézem, nem tudom miért tartják gyengének ilyen sokan, lehet rájuk nem tett a lokáció nagy hatást.

A közvéleménnyel ellentétben én nem értékelem rossznak a játékot. A hibák javítása után szerintem egy jó játékot kapunk, szép grafikával, jó történettel, jó játékmenettel, a parkour pedig a legjobb. Kifejezetten jó ötlet, hogy a küldetések megoldására több opció is létezik. Arno szála nekem tetszett, sok szép és romantikus jelenetet is tartalmaz.

Nagyon élveztem a játék minden pillanatát. Gyönyörű volt a környezet, érdekes a korszak, Arno és társa is szimpatikus karakter. A főszál izgalmas, akciódús volt, nagy mondanivalóval (a végét megkönnyeztem), de számomra a legnagyobb élményt a különféle mellékküldetések, gyilkossági rejtélyek jelentették. :) Az irányítás, parkour szerintem ebben a játékban a legjobb. Mindenkinek csak ajánlani tudom! :)

Legjobbak egyike!
10/9* +1 Élise miatt <3 <3
Könyvet is kivégeztük még a játék előtt, így ideje volt végigjátszani a játékot is. :3

Kövezzetek meg, de aki olvasta a könyvet, szerintem egyet ért hogy a legjobb és legösszetettebb történettel rendelkezik.
Eltekintve optimalizálatlanságától, mai napig nálam a best of ac

Update 2023
Az idő valszeg viszonylag megszépítette az emlékeket bizonyos dolgokról, mert sajnos lekellett vennem 1 csillagot…. Nem is a történettel vagy a karakterekkel van a probléma, az teljesen korrekt és ha olvastad a könyvet az sokat dob rajta. A helyszínnel sincs probléma.
Ami kb az élvezhetetlenségig hazavágta az élményt az a pocsék harcrendszer. Mindenki észrevesz és támad egyből, maxos, fullra fejlesztett életet is kb két vágásból leszedik, a pisztolyról ne is beszéljünk…mindenkinek van, alig lehet kivédeni, így gyorsan kitudnak nyírni. Emiatt már egy nyűg volt az egész, a coop küldetéseket be se fejeztem a saját lelki békém megőrzése érdekében. A többi típus megvolt, elmentek.
A Deak Kings dlc-ről nem akarok külön írni az adatlapjára. Legyen elég annyi, hogy felejthető volt.
Sajnálom, hogy most ez így sikerült, de most inkább tartok is némi pihit az AC-ben és a játszásban is, mert ez tényleg eléggé lefárasztott xD

Ez volt eddig a legrosszabb AC élményem. Ha ezzel a résszel találkozom először, nem hiszem, hogy jobban bele akartam volna merülni ebbe az univerzumba.

Egyszerűen nem nyertek meg maguknak sem a szereplők, sem a történet. Arno unalmas, Élise idegesítő volt, a sztori pedig lapos. A francia forradalom amúgy is halálom, egy nagy katyvasz az egész, és ez érződik a játék menetén is.
A mozgás nehezen irányítható, Arno mindenhova is felmászott, ahova én nem akartam, lejönni viszont bezzeg nem akart az isteneknek sem. A főszál szerencsére gyorsan végig vihető, de annyi gyűjtögető mindenség és mellékküldetés van benne, hogy számomra azzal képtelenség volt boldogulni, és nem is akarok erre időt, energiát pazarolni. A páncélhoz tartozó fejtörők voltak a legrosszabbak. Sajnos nem vagyok penge Párizs nevezeteségeiből és gőzöm sem volt mire utalnak. Párat megcsináltam videó alapján, de unalmas volt, csak rohangáltam kerületből kerületbe. Az pedig baromira idegesített, hogy bárhova mentem, mindenhol belém kötöttek, templomosok és francia katonák is.
A harc rendszerrel is nehezen boldogultam, és nagyon hiányoztak a fight cutscene bevágások.

Amit pozitívumként ki tudok emelni, hogy a táj tényleg gyönyörű. Csak két helyszín van (Versailles, Párizs), de látszik, hogy mennyire pontos, igényes mind a kettő. Csak úgy simán elsétálgatnék bármelyik helyen. (De cica és kutya simogatás kimaradt. Szomorú)
Nagyon tetszettek az időbeni ugrások, a 19. századi és második világháborús Párizs valami eszméletlen volt. :D
A mellékküldik közül pedig a nyomozások tetszettek a legjobban. Azok némi izgalmat csempésztek a játékidőmbe.