Szóló játékosok zóna

Bár nem társas, de most az egyszemélyes logikai játékokra kattantam rá. *.*
Nehéz választani, sok jó van. Most az utazó verziók kerültek először sorra, mivel jövő héten hosszabb buszútra megyünk Toszkánába. ♥

WITCHER ⚔

A játékmenet rém egyszerű, könnyen és gyorsan megtanulható. Egyelőre szólóban játszottam csak végig mind az öt karakterrel, de biztos vagyok benne, hogy tanítani se lesz nehéz.
Az ikonográfia okos és érthető.
Magáról a játékról röviden annyit, hogy szaladgálunk faluról falura, képezzük magunkat, felfedezzük a környéket és szörnyeket gyilkolászunk – ezutóbbival szerzünk trófeákat, amik a győzelem felé visznek minket.

Mindennek az alapja a kártya. Ezekkel mozgunk, harcolunk és a paklink maga az életerőnk is. A harc rendszer nagyon tetszik, igen ötletes és izgis, ahogy összerakunk egy kombót – a sokadik után meg már kicsit agyégetős is. :D
A játék ügyesen figyel a paklinkra, mert több dologtól függően is el kell égetnünk kártyákat – ezek végleg kikerülnek az adott játékból.

Mind az öt witcher iskolát (karaktert) leteszteltem. A legkevésbé a Medvét tudtam kihasználni – rosszul alakultak a körök. A legjobban a Farkas tetszett, de szorosan mögötte ott a Macska és meglepetésemre a Griff is – ránézésre nem találtam túl erősnek, de végül bevált. A Viperával kapcsolatban még nem jutottam dűlőre, őt se tudtam igazán kijátszani, ennek ellenére szimpibb, mint a Medve.
De mindez persze még változhat, mert eddig mindegyiket csak szólóban és csak egyszer próbáltam. :)

Ma szerettem volna még egy esélyt adni A világ csodáinak, és kipróbálni, hogy vajon mennyire validak az érzéseim a csodákat illetően. Hátha csak én éreztem rosszul, hátha az ellenfeleim voltak túl erősek, hátha bármi más. A lényeg, hogy mindenképpen akartam még neki adni esélyt, és úgy gondoltam, hogy a legjobb módszer erre az, ha szólóban játszom, mivel így nincs egyéb zavaró tényező, és az ellenfelem erőssége sem változtathatja meg a dolgokat. Az egyik játékomban próbáltam a csodákra összpontosítani. Nem erősen, mert összesen 6 csodát sikerült megépítenem, és ebből egyedül egy került 3 pénzbe, a többi 1 vagy 2 pénzbe. Szóval nem 100%-ban a csodákra mentem, de azért próbáltam inkább azokra helyezni a hangsúlyt, így végül 10-ből 6 körben építettem csodát (és még két csodát tudtam volna felépíteni, amit az automa végül elvett előttem). Persze ettől még próbáltam a többi győzelmi feltéteelre is odafigyelni, de a csodák voltak a középpontban Az eredményem így 28 pont lett.
És közvetlenül ezt követően játszottam még egy játékot, amiben pedig teljes mértékben háttérbe helyeztem a csodákat, és inkább a többi győzelmi pontra helyeztem a hangsúlyt. Így is 10 kört játszottam (bár be tudtam volna fejezni egy körrel korábban, de nem akartam), és végül egy csodát építettem, ami pont beleillett a térképembe, valamint csak egy aranyamba került. Még egy csodát még fel tudtam volna építeni egy másik körben szintén 1 aranyért, de az automa elvitte előlem. Így végül 40 pont lett az eredményem. És mindemellett sokkal „szabadabb” játékot is kaptam, míg az első játékalkalommal bosszantott, ha felépítettem épületeket egy adott csodához, erre végül elvitték előlem a csodát. Itt igazából a játék első kétharmadában majdhogynem lényegtelen volt, hogy az ellenfelem mit lép, ha elvitte a számomra hasznos épületformát, akkor utakkal és tornyokkal próbáltam bekötni az erőforrásokat, vagy körbevenni a korábbi épületeimet. Egyedül az utolsó 2-3 körben kellett valamelyest jobban odafigyelnem, hogy nagyjából ki tudjam egyenlíteni az erőforrásaimat, ne legyenek nagy eltérések.

Az utóbbi játékomról képet is csináltam, sajnos a csodásnál ez elmaradt. Az összehasonlítás kedvéért itt van egy táblázat, hogy melyik játékban miből mennyi pontom gyűlt össze:
Populáció: 0 pont 2 pont
Legkisebb erőforrás: 7 pont 11 pont
Csodák: 7 pont 1 pont
Természeti erőforrások: 7 pont 10 pont
Épületek beépítése: 7 pont 16 pont
Összesen: 28 pont 40 pont
Nem mondom, hogy nem lehetne több pontot elérni csodákból, vagy azt, hogy a szerencse és egyéb külső tényezők egyáltalán nem befolyásolják a pontokat. Az viszont biztos, hogy én mindkét játékalkalommal beleadtam minden tőlem telhetőt, csupán a hangsúly tolódott el másfelé. És az is természetes, hogy ez nem reprezentatív, lehet más ember mást tapasztal. Viszont akárhogy is, szerintem ez a 12 pont különbség azért beszédes. És ha valaki tényleg rámegy a játéknak arra a mechanikájára is, hogy mondjuk a körének viszonylag a kezdetén vegye a csodákat, akkor még látványosabb lett volna a különbség, én ezt direkt próbáltam elkerülni a játékalkalmaim során. Mindenki vonja le maga a következtetést. Ha el tudjátok engedni, hogy marketing, a játék kinézete, az alkatrészkészlete, az ára, a mechanika a csodákat hangsúlyozza, míg a játékmenet mást sugall, akkor egy működő poliominós játékot kaphattok. Én viszont nem tudom ezt elengedni, mert habár szerencsére végül nem ezt a játékot választottam Essenből, de pont a csodák miatt került be a top 5-be, így most kicsit átverve érzem magam.

Még sosem játszottam Robin Hood-dal, úgyhogy ezúttal őt vittem csatázni. Nem sokon múlt, de végül sikerült győznöm.

Dr. Jill Trent és társa: Daisy vs Molyember és a Jersey-ördög

Nem vagyok normális, hogy ezt a csatlóst választottam! :D Jó, nem mintha a többi olyan egyszerű volna, de konkrétan ő okozta most a vesztemet. :D

Megérkezett, ki is próbáltam! :) Nagyon örülök, hogy az Unmatched önállóan is játszható lett, mert imádom ezt a társast!
Első körben Tesla-val küzdöttem a Molyember és a Tarantula ellen. A többi karaktert ránézésre nem találtam olyan szimpinek, a csatlósok közül pedig Tarantula tűnt a legegyszerűbbnek. Mondjuk így is rendesen megszivatott. :D A játék végére két életem maradt, egyetlen támadó kártya a kezemben, a Molyember pedig rettentő közel jutott a célja eléréséhez. Szóval annyira nem volt könnyű – mondjuk szerencsére, hiszen különben odalenne a kihívás! :D

Nem sokkal indulás után. Jó sokat bolyongtam feleslegesen, meg akadt néhány semmilyen köröm is, hála a kártyáimnak. :D De jól szórakoztam azért. ^^

Nem volt kedvem formákat rajzolgatni. De így is sikerült Szurokerdőt feltérképezni. :D

A mars terraformálása: Kockajáték egyszemélyes mód ♥

Ma végre le tudtam ülni játszani a szóló móddal is. A többi marsnál úgy éreztem, lehetetlen feladat egyedül nyerni és minden kimaxolni, így ez kiváltképp érdekelt.
Büszkén mondhatom, hogy az utolsó fordulóra (50.) minden tényező ki lett maxolva és a pontszámom se lett rossz szerintem (72 pont). Az mellékes, hogy a játék végére sikerült észrevennem a cégem képességét, a kedvezményt kijátszásokhoz… :D Szóval próbálom úgy nézni, hogy így még jobbnak számít a teljesítményem. XD
A szóló mód nagyon tetszett, izgalmas volt. Nehéz, de teljesíthető. Biztosan ez lesz az első, amit előveszek, ha valamilyen mars élményre vágyom egyedül.

61 pont. Ezzel sajnos csak egy ponttal teljesítettem túl a célt, így a „Küldetés végrehajtva, szép munka!” titulust kaptam. Kezdetnek jó. :)
10 zöld- 5 narancs- 5 piros eseménykártyából állítottam össze a paklit. Nem mertem durvulni elsőre. XD
Nekem baromira tetszett. Ez az a játék, amit mindenkinek szívből tudnék ajánlani, akár soloban, akar többen játszanátok. :)