Immortals Fenyx Rising (2020)

Az Immortals Fenyx Rising számomra a 2020-as év legnagyobb meglepetése volt. Elsősorban a Legend of Zelda Breath of the Wild-ra hajazó játékmenete miatt. Plusz az is, hogy az egész történetet a Görög mitológiába ágyazták. Nem is volt kérédés, hogy előrendeljem-e. :)

A játékmenete több szempontból is sok hasonlóságot mutat a Zeldával amit felsorolni is sokáig tartana. :) És nem is nagyon akarom összehasonlítani a kettőt ebben az értékelésben. A játék főszereplője Fenyx az ifjú fegyverhordozó aki mindig hős bátya nyomában jár, majd egy rejtélyes vihar miatt hajótörést szenved és egy ismeretlen szigetre csöppen. Mikorra magához tér addigra bátya és harcos társai mind kövé dermedtek. Így egymaga kell szembenéznie a szigetet uraló szörnyekkel akik Typhon-t a titánt szolgálják. Fenyx-t pedig egy jövendölés és a Görög istenek áldásai és fegyverei fogják segíteni a hőssé válásának útján. A történetről nem is mondanék többet, akit érdekel a Görög mitológia bátran vágjon bele. A történetet végig Prometheus narálja amihez Zeus-nak is lesz pár hozzáfűni valója, ami igazán egyedi hangulatot és humort ad a játéknak. Bár a humort néhol egy kicsit túl tolták a készítők. :)

A játékmenet a Zeldához hasonlóan számos logikai fejtöröt tartalmaz. A legtöbb puzzle hasonó elemekből épül fel ugyanakkor kellően változatosak maradnak és a fejtörök nehézségi szintje is folyamatosan változó. Mégis a fejtörők megoldásai sosem okoztak nagyobb kihívást (de hozzáteszem, hogy az elmúlt 2-3 évben Zelda játékokon edződtem :)). A legnagyobb probléma a mennyiség volt a világ méreteihez képest, emiatt sokszor úgy éreztem, hogy minden sarkon egy újabb fejtörő vár, ami miatt egy kicsit monotonná tudott válni az egész felfedezés. A részemről a játék leggyengébbre sikerült pontja az a harcrendszer, ami nem tudott kellő kihívást nyújtani sokáig. Hard nehézségi szinten vetettem bele magam a játékba és eleinte párszor beletört a bicskám egy-két ellenfélbe, de amint kifejlesztettem pár isteni képességet és ráéreztem a küzdelmekre már a nagyobb Boss-ok legyőzése valamit Typhon legyőzése sem okozott komoly kihívást. Ezt lehet volna jobban is kiegyensúlyozni.

A játék kép világa színes és nagyon szép rajzfilmszerű animációkat kapott. És ezt úgy mondom, hogy Nintendon játszottam végig ami a leggyengébb hardverrel rendelkezik a kiadott verziók közűl. Persze azért láthatók voltak, hol fogták nagyon vissza a játék grafikáját és pár rész nem is sikerült a készítőknek jól optimalizálni, mint például a ködben való barangolás ahol néha már-már vakon kellett navigálnom. És a stabil 30 fps sem volt mindig meg, de körülbelül egy tucat patch után érezhető volt a javulás. :)

A Immortals Fenyx Rising-et bátran ajánlom azoknak akik szeretik a Görög mitológiát, a logikai fejtörőket és azoknak akiknek ezidáig kimaradtak az életéből a Zelda játékok. :)

Platina, kb 70 óra.

A sok Dark Souls után most kellett valami színes és csillámos. :)

Imádtam repülni, messzire, a csodaszép szárnyaimmal!
Aphrodité világa gyönyörű volt a virágos kertekkel, de a King's Peak havas hegyeit is szerettem, mégha ez egy nehezebb táj is volt. Általában szeretem a havas tájakat játékokban.

A szépséges Aphrodité, a bölcs Athéné, a haragvó Arész és Héphaisztosz, a tűz istene történetei mind mind magával ragadóak, mindezeket Prométheusz meséli el, sajátságosan kiszínezve a meséket.

A harcrendszer is remek; nem nehéz, de nem is túl könnyű; sok lehetőséggel a godly képességek miatt.
A Legendary monsterek végülis nehezek voltak, vagy legalábbis több ideig tartottak, de olyan szép szárnyakat adtak! :) Vagy új phosphor-t! A legjobb phosphor képesség az volt, hogy heal-t adott. A másik, hogy a phosphor clone-m nehéz tárgynak számított.

Viszont ami kifejezetten tetszett, az a Tartaros helyek a sok puzzle fejtörőkkel. (meg az egyéb puzzle feladatok csak úgy elszórva a térképen.)
Változatosak voltak, látszik, hogy gondos pályaszerkesztők dolgoztak rajtuk.
Voltak tisztán logikaik, de ügyességiek is; könnyűek és nehezek.
Egyik kedvenc: spoiler

Remek kis játék volt! Bár teljesen mai köntösben, de szellemiségében
viszont visszarepített egy klasszikus kalandjátékokkal teli korba.
Tiszta 90-es évekbeli hangulat, (pozitív értelemben) megspékelve egy nagyon okos
skill és harcrendszerrel. És pluszban baromi jó karakterekkel, és humorral!
Igazi élvezet és öröm volt játszani, egy nagy meglepi game lett.
Egyetlen csillag levonás, mert ubiék valahogy sose érzik mennyi az elég :D
Itt is kicsit meg lehetett volna kurtítani a térképet, két nagyon hasonló szigetrész is van, de igazából ez se nagy negatívum, mert a játék ott is itatta magát.
El bírnék viselni még ilyen kellemes, szellemes szórakozást a jövőben is!

Borzalmasan gagyi. Szánalmas sztori, a főhős (férfi) hangját le sem tudom írni, abszolút nőies mindene még formálhatóként is. A feladványok csapnivalóak. Erőltetett az egész és nem is vicces. Kár volt megvennem.