Warhammer 40,000: Dawn of War II – Chaos Rising (2010)

Dawn of War II első kiegészítője, ami a kedvenc frakciómat hozza be a játékba, és ez a Káosz! Egy évvel az alapjáték eseményei után járunk, amikor is az Aurelia hirtelen előbukkan a hipertérből, és a felszínéről Blood Raven kódolású üzenteket sugároznak. A kis osztagunk feladata lesz, hogy kiderítse mi is húzódik meg a háttérben és mindeközben kiderül, hogy egy áruló férkőzte be magát a csapatba. A történet az összes Dawn of War játék közül itt a legjobban megírt és a legerősebb, nem mellesleg fordulatokban is gazdag! A Káosz beemelésével hőseinknek van egy corruption szintje, ami jelzi, hogy mennyire itta be magát a Káosz romlottsága a lelkükbe. Ennek a szintjétől függően használhatunk (vagy éppen nem) különböző felszereléseket, megváltoznak a képességeink, és a játék lehetséges 5 befejezése is ennek függvényében alakul. Persze, lehetünk hithű űrgárdisták is, bizonyára akkor is kapunk különböző bónuszokat, de én ezt sosem próbáltam. :) A legszívatósabb főellenséget is magáénak tudhatja a Chaos Rising, aki nem más, mint Ulkair, the Unclean One. Nurgle groteszk teremtménye, rengeteg életerőponttal, halálos képességekkel és nagy mozgástérrel. Nem egyszerű végezni vele, de ha sikerül, akkor a játékos egy óriási elégtételt érez! A multiplayerbe is bekerült a Káosz, és itt már három Káoszisten is képviselteti magát. Ötletes, hogy az alapján választhatjuk ki, hogy milyen hőst viszünk magunkkal. A Káosz Lord Khorne kiválasztottja, Plague Champion egyértelműen Nurgle kegyeltje, míg a Káoszmágus pedig Tzeentch ügynöke. Ez persze, csak minimálisan befolyásolja az egységeinket, de így is nagyon hangulatos a dolog! A kampány miatt a Chaos Risingot tartom a legjobb Dawn of War játéknak, így aki az alapjátékot is élvezte, annak ez egy kihagyhatatlan darab!

Egy év telt el az alszektor kipucolása óta. A bolygók nyögik a tyranidák pusztítását, fokozatos a restauráció.
Azonban a hiperűrből előkerül az ezer évvel ezelőtt eltűnt Aurelia, aminek felszínéről Vérholló jeleket sugároznak. Ezt természetesen ki kell vizsgálni és nemsokára elszabadul az alszektorban a Káosz.
Az alapjátékhoz képest meglepően jól megírták a történetet. Persze maradnak benne kérdések, de az, hogy a Káosz erőire koncentráltak, sokkal összeszedettebbé tették a játékot. Ráadásul visszahozták a Dark Crusade főgonoszát, Eliphast, aki rendesen megkeseríti a Vérhollók életét. A történet okoz pár meglepetést is.
Két új helyszínt kapunk, csatázhatunk Aurelia fagyos mezőin, valamint kiruccanást tehetűnk egy űrhajóroncson.
Kicsit rövidnek éreztem és a kampány áthozatala sem mindig működik megfelelően.